A tökéletes Tökéletlenség - 2. rész

" Ahogy feküdtem Krizokoll oldalának dőlve, már az elalvás szélén álltam. Betakart nagy szárnyával, s megnyugtatóan morgott, amitől rezgett egész mellkasa. Ilyenkor ez úgy hat rám, mint egy kisbabára a ringatás. Azt sugallja: pihenj nyugodtan.. én vigyázok rád. S ez így is volt. Az erdő közepén feküdtünk a fenyők között, semmi zaj, csak a szél susogása... Felnéztem Krizokollra, s láttam, hogy ő is élvezte a pillanatnyi nyugalmat.
Kezemmel megsimítottam az oldalát, mire rám nézett.
- Sajnállak, hogy én jutottam neked.... - suttogtam.
~ De én nem sajnálom magam. - felelte nyugodtan és megnyalta az orrom, mire kuncogással válaszoltam.
~ Tudod, hogy csikis.
~ Tudom. Azért csinálom. Ilyenkor legalább nevetsz. - nyugtázta kedvesen.
~ Ez így van... - bújtam hozzá.
Nem kellett sok idő, és elaludtam... Álmodtam is, méghozzá egy hellyel, ami tele volt sárkányokkal, amerre a szem ellátott, a sziklák, fák, vizek, a lég... mindenfelé sárkányok! S mindnek egy testrészén, hasán, mellkasán, homlokán, szárnyán, hátán egy ékkő ült.
~ Ki vagy te?? - förmedt rám egy hatalmas példány, s orrszarvával épphogy nem bökte ki a szemem. Ám én nyugodtan álltam, és közelítettem felé a kezem.
~ Mit csinálsz? - húzódott némileg hátra, de meg sem szólaltam.... Végül kezemet a homlokán díszelgő kőre tettem.... Mire lehunyta a szemét. Testén színváltós hullám ment végig, s mikor ismét kinyitotta szemét, már egészen megváltozott. Farka végén színváltós tűz lobogott, Teste, hófehér és csillogó volt, s szeme mint a gyémánt csillogott, ahogy az enyémbe nézett.
~ Alinda, kezd sötétedni... - hallottam félig álmodva Krizokoll hangját.
~ Most menned kell, siess!  - mondta egyszercsak az ismeretlen, gyönyörű sárkány, és egy barlang felé löködött.
- Mit csinálsz? - értetlenkedtem.
~ Ne kérdezz semmit, csak menj! Ég veled. - felelte, s az utolsó kép amit láttam, a feje volt, ahogy a homlokán díszelgő drágaköve felém világított, és elvakította a szemem.
~ Ébredj Alinda, mennünk kéne! - noszogatott lágyan Krizokoll, s végre felébredtem.
~ Mi történt? - nyújtóztam.
~ Elaludtál.. és ránk sötétedett. - felelte.
~ Tényleg, milyen sötét van.... - borzongtam meg. - Menjünk! - és felálltam.
~ Szívesen. - állt ő is fel és felültem a hátára, s repültünk is haza.
~ Álmodtál most is, igaz? - kérdezte hazefelé menet.
~ Igen...
~ Ugyanazt?
~ Ugyanazt.... - bújtam mégjobban szőrmés ruhámba.
~ Értem..... - felelte halkan, és éreztem hogy gondolatai között ezernyi dolog kevereg, de nem mondta el nekem ezeket.
~ Krizokoll.. ugye ha tudnál valamit, amit én nem, elmondanád?
~ Mindent csak a maga idejében Alinda.... Van egy rossz érzésem az álmoddal kapcsolatban... De nem akarlak terhelni vele, míg nem jövök rá, mit jelenthet....
~ Már megint titkolózol.. - mondtam sértődötten.
~ Megint túl sokat kérdezel. - mondta kedvesen.
~ Azért ha rájössz valamire, szólj... - feleltem, s leszálltunk a kunyhónk előtt.
~ Jóéjt Krizokoll! Majd elalvás előtt még beszélünk bentről. - bújtam hozzá és bementem a házba. Ő bement a ház mögé és lefeküdt a hóra, onnan követte tovább figyelemmel, mi történik velem. A gondolataim és az ablakból látottak alapján.

- Nah megjött Alinda, merre jártál, csak nem repültél? Már nincs vacsora, megettük...  - mondta az egyik 15 éves árva fiú odabent. Én nem szóltam semmit csak az ágyamhoz léptem a ruháimért.
- Jah, későn jöttél, de kérj ételt a sárkányodtól! - mondta egy alig 8 éves kislány. Nem feleltem most sem, csak elmentem átöltözni, majd visszasétáltam és beakartam feküdni az ágyba, de valaki elvette a dunyhámat. Elkeseredetten bámultam az ágyat, majd a többiekre néztem.
- Ezt keresed? - néztek vigyorogva, s a hamuba dobták.
- Tessék, viheted! - nevetett az egyik fiú és jól bele is nyomkodta a lábával a koszba, majd elégedetten lefeküdtek az ágyukba. Szomorúan megfogtam és visszavittem az ágyamba a takaróm, lefeküdtem az ágyamba és betakaróztam a némileg tisztábbik felével.
~ Ne add már fel ilyen könnyen! - noszogatott Krizokoll, de lemondóan leintettem...
Ekkor jött be Gunda, egy nő a faluból, aki általában vigyázni szokott ránk az árvaházban, ha bármi van. És ha nincs, akkor is benéz időnként.
- Szerbusztok, Mindenkinek ízlett a vacsora?
- Igen! - mondták kórusban.
- És megvolt az esti ima?
- Igen, megvolt.
- Jól van. Akkor jóéjt mindenkinek, álmodjatok szépeket! - nyugtázta, s már menni készült, mikor megpillantott engem, és a szenesedő fában megforgatott dunyhámat.
- Te jó ég, Alinda, mit műveltél azzal a takaróval??? - akadt, ki.
- Kérem, megfogta és belehajította a hamuba! - hazudta az egyik társam.
- Igen, mi mondtuk neki, hogy ne tegye, de lekiabált minket! - mondta valaki más, s a többiek közben kuncogtak.
- Alinda, gyere ide elém! - mondta összeráncolt homlokkal Gunda, és a sarokból egy pálcát vett elő. Lassan felálltam és odaléptem elé.
~ Légyszi ne hagyd, hogy végignézzem mégegyszer.... - nyüszögött Krizokoll odakint.
~ Ne nézz ide.... kérlek.... - feleltem, s megálltam a nő előtt.
- Csönd legyen odakint, ebadta sárkánya! - kiáltott ki a nyüszítő Krizokollnak, mire ő fogta magát és idegesen elrepült.
- Mutasd a lábad.... - parancsolta aztán nekem. Felhúztam háló köntösömet, annyira, hogy kilátszott a lábszáram, és megfordultam. Gunda megmarkolta a vesszőt, és rávágott vele a lábaimra 10 szer. Majd megfordított és így szólt:
- Tudod, hogy miért kaptad?
- Igen.. mert kiabáltam a társaimmal.... - feleltem szipogva.
Erre visszafordított és rávágott még 15 ször a lábamra.
- Ezt pedig mert ismét megrongáltál valamit az árvaházban, amit a törzs tagjai fáradtságos munkával készítettek nektek, hogy ne fagyjatok meg télen! - rikácsolta, s leengedtem a ruhám végét... Hamarosan át is itatódott egy kis vérrel.
- Most lefekhetsz. És holnap addig nem mész ki a házból, amíg nem mosod ki. - mondta komoly, de immáron nyugodtabb hangon, s visszafeküdtem.
- Jó éjszakát! - állt az ajtóba, miután a pálcát letette.
- Jó éjszakát!! - szólt a kórus ismét, és Gunda kiment a házból.
A többiek még nevettek egyet, majd lassan elhalkultak és elaludtak. Én a fal felé fordulva sírtam hangtalanul, még fél óra múlva is éppoly leforrázottan, mint az eset után pár perccel...
~ Merre vagy Krizokoll.... Szükségem van rád..... - mondogattam gondolatban, míg egy óra elteltével végre válasz jött.
~ Hamarosan otthon leszek Alinda, nem járok messze...
~ Végre hallom a hangod..... - szipogtam halkan.
~ Én meg a tied... Hogy vagy? Ne haragudj, hogy nem maradtam, nem bírtam nézni....
~ Semmi gond Krizokoll, nem hibáztatlak.... Jól vagyok.. mint mindig....
~ Ne hazudj.... - s szárnysuhogást hallottam kintről.
~ Haza értem...
~ Milyen otthon ez..... - csillogott szememben a könny.
~ Egy tökéletes otthon.. csak nem nekünk....
~ Így van.... - töröltem meg az arcom. ~ Kérlek egyél valamit.. fogj egy vadat, vagy nyulat, legalább te egyél.
~ Nyugi, én hetekig kibírom étel nélkül, úgy, hogy meg sem érzem.
~ De egy hete is ezt mondtad.... Kérlek...
~ Rendben.. a kedvedért.
~ Köszönöm....
~ Mondott valamit Gunda?
~ Azt, hogy holnap addig nem megyünk sehova, míg nem mosom ki a dunyhám...
~ Akkor ma sem leszünk kész a favágással....
~ És a pékségből is elfogok késni.... - nyugtáztam, miközben egy repedést nézegettem a falon. Mióta az eszemet tudom ott van, és minden este elalvás előtt megnézem.. Csupán azért, mert olyan alakja van, mint egy repülő madár.
~ Egyébként.. Miért nem imádkozol sosem? Úgy tudom, ez az embereknél fontos dolog...
~ Igen.... de az emberek hite szerint a dolgok azért olyanok, amilyenek, mert az istenünk így rendezte....
~ És?
~ Ha ez igaz, ő tehet róla, hogy ilyen szerencsétlen vagyok... Ezért nincs mit mondanom neki..... - feleltem halál komolyan.
~ Nem csalódtam benned... - felelte kedvesen. ~ Aludj jól....
~ Te is Krizokoll.. remélem ma nem álmodok semmit.....
~ Én is..., néha, ha mindketten alszunk, látok töredékeket az álmaidból. Megértem, hogy miért félsz elaludni....
~ Köszönöm....
~ Nincs mit... Jó éjt!
~ Viszont.... - feleltem halkan, s megpróbáltunk elaludni.
Azonban nekem sehogysem ment. Átfordultam a hátamra, néztem a plafont.. Odanéztem az ablakra, amerre Krizokoll alszik. Láttam a hátát és tollas szárnya végét, ahogy fekszik. Aztán visszafordultam a fal felé és ismét csak néztem magam elé.. Végül ismét szóltam sárkányomhoz:
~ Krizokoll...
~ Igen, Alinda?
~ Vannak sárkány istenek, akikben ti hisztek?
~ Nos.. nem igazán.. de van 4 sárkány, akik a hitünk szerint teremtették a világot.
~ Elmesélnéd a történetet? Talán utána végre eltudnék aludni... - kérleltem lehunyt szemmel.
~ Nah jó.. De aztán aludjunk. - egyezett bele.
~ Rendben!
~ Nos... Ezt még a nagypapám mesélte nekem, mikor igazán kicsi voltam.... A szárnyam még kis pihés volt ,erre jól emlékszem.
~ Nagyon cuki lehettél...- mosolyodtam el halványan.
~ Te is az voltál kicsiben... - felelte.
~ Folytasd kérlek!
~ Rendben. Szóval.... A meséje szerint, 4 elemi sárkány teremtette a világot.... A Föld, a Víz, a Tűz, és a Levegő sárkányai. Mindannyian uralták saját világukat, és együttműködtek egymással, néha meglátogatták egymást. Ám egyszer.... Egy új faj jelent meg a Földön.... Az ember.
Megjelenésükkor a 4 sárkány összegyűlt, hogy megtanácskozzák, veszélyt jelentenek-e az emberek a békére.
A Föld sárkány békés teremtés volt... őt nem zavarták az emberek, szeretett minden teremtményt, ami a szikláin csak megszületett.
A víz sárkányt sem zavarta, neki csupán annyi köze volt az emberekhez, mint egy őzhöz, ami megissza tavai vizét, vagy mint egy medvéhez, amely halakat emel ki a folyamokból.
A tűz sárkány azonban elpusztításukat követelte. Heves, haragtartó lény volt, s mikor az emberek használni kezdték a tüzet, úgy érezte hatalmát fenyegetik, hisz csak neki szabadna uralnia a tűz elemet.
Ezek ellenére, s annak is, hogy egy pár voltak a Tűz sárkánnyal... a Levegő sárkánya nem értett egyet urával. Ő az emberiséget békés társadalomnak látta, melyben ott a gonoszság egy szikrája.. De úgy érezte, ha nem táplálják gonosz hajlamaikat, a nép békében együtt tud élni a természet valamennyi lényével. - mesélt hosszan.
S én boldogan hallgattam a történetet. Egészen elnyugodott a lelkem, és átadtam magam a képzeletemnek. Szinte láttam a Levegő sárkány fényes sörényét, a Víz csillogó pikkelyeit, a Tűz lángoló dühét, s a jámbor Föld csillogó tekintetét.
~ Ezen összekaptak, s a Tűz égtelen haragra gerjedt. Végül otthagyta őket, és eltűnt vulkánjai mélyében.
10 esztendeig senki nem hallotta hírét... S tüzét is megvonta a világtól, a Föld fagyos, jeges, szinte lakhatatlan hellyé vált a meleg tűz nélkül..  A legtöbb lény ki is pusztult.... Egy jégkorszak vette kezdetét.
A Föld sárkány egészen magába roskadt "gyermekei" halálától, s erejük meggyengült. Csak a Víz sárkány erősödött meg, hiszen mindent átalakult, hóvá és jéggé vált vize borított a tájakon.
Ám meglepő módon, az emberek túlélték a fagyot, erősnek bizonyultak a nehéz helyzetben. Ekkor az elemek feléjük fordultak, úgy érezték, amely élőlény ilyen eredményesen túl tudja élni, egy elem hiányát, még ha úgy is, hogy saját maguknak teremtették meg azt, ami hiányzott, hisz tüzet fakasztottak a kövekből... Az a faj megérdemli, hogy túléljen.
Segítettek hát nekik, s az emberek egyre gyorsabban fejlődtek. Közben a sárkányok már egyre öregedtek, gyengülni kezdtek.
Egyik nap.... Sokkalta melegebb reggelre virradt a világ. 10 év óta először a hőmérséklet megnőtt ,a sárkányok érezték, hogy Tűz elemű társuk hamarosan vissza fog térni. S így is lett....
~ Mit tett?? - kérdeztem izgatottan.
~ Máris megtudod... - felelte kedvesen, és hallottam a hangján, hogy örül, hogy végre jobb-kedvűnek lát.
~ A Tűz egy napon visszatért, és pusztítani kezdte az embereket, falvaikat, állataikat ,valamennyi tárgyukat, mindent amit csak használtak, ahol éltek... Az emberi faj majdnem ki is pusztult.
A másik 3 sárkány kénytelen volt tenni valamit ellene. Először Meggyőzéssel próbálkoztak, megpróbálták lebeszélni, kibékülni vele. De a Tűz makacs volt, és nem engedett.
- Ez nem a ti harcotok! - mondta, és arcon karmolta az előtte álló Föld sárkányt, és ezzel fél szemére megvakította.
~ Ajjajj....
~ Erre hatalmas összecsapás vette kezdetét. A Föld sárkány feldühödött és nekitámadt a Tűznek. Ahogy testük egymásnak csapódott szikrák pattogtak minden felé. És minden egyes kis szikrából... Egy drágakő született.
~ Drágakövek? - lepődtem meg.
~ Igen. Az egyik összecsapásukból született a Cirkon, a Füstkvarc, és a Gránát. Ekkor a Víz sárkány is megtaszította a Tűz sárkányt. Az ő szikráikból jött létre az Akvamarin, az Azurit, a Lapis lazuli, és a Kék kvarc.
Ám a Víz és a Föld is egymásnak ütköztek véletlenül, s ebből is lett  drágakő: a Türkiz, a Sólyomszem, a Smaragd, a Megnetit, és a Zafír.
A Levegő volt az, aki egyedül, nem akart senkivel harcolni. Ő szerette a másik 2 elemet is, és szerelmet érzett a Tűz iránt is. Próbálta csitítani őket, odalépett a Tűz elé, és kérte, hogy ne bántsák egymást. Ám a Tűz mancsával eltaszította magától és leesett egy alacsony sziklára. Megszületett a Holdkő, a Jáde, és a Krizokoll...
~ A névadód.... - nyugtáztam.
~ Pontosan. Ám a Levegő elájult. S míg eszméletlenül feküdt, a másik 3 sárkány tovább kűzdött. Hamarosan a Tűz sárkány.. megölte a Földet.
~ Te jó ég..... - hűltem el és izgatottan vártam mi történik ezután. ~ És aztán??
~ A Víz ijedten hőkölt hátra. Nem gondolta, hogy odáig fajulhatnának, hogy az egyikük meghaljon.
- Testvér, ne tedd! - szólt elkeseredetten a Tűzhöz, Föld társának holtteste felett. De a Tűz nekiment, nem hallgatott rá. A Víznek nem volt választása.. Meg kellett ölnie.... Véresen feküdt el halott társai között, és szeméből könnyek hullottak. Könnye ráhullott 2 drágakőre, s ezekből lett az Opál.
Levegő ekkor magához tért... és ijedten repült fel társai közé ,de elkésett... Ketten halottak voltak, s a Víz is haldoklott már. Rémülten futott oda a Víz sárkányhoz.
- Meg kellett tennem, hugom... - nyöszörögte.
- Ne aggódj semmin bátyám.... Már nincs baj..... - nyugtatta könnyezve, és átölelte a fejét. Mígnem az lehunyta szemét, és csukva maradt örökre....
~ Szegény.... - szipogtam én is.
~ ... Egy könnye az egyik Opálra hullt.. S ebből egy gyémánt lett. Ott feküdt a Levegő, halott társai között, vérben úszott az orom... S egyszercsak hangokat hallott a mélyből. Lenézett, s a feldühödött embereket látta. Egymás ellen harcoltak. A Levegő elszomorodott, minderről ők tehettek. Körbenézett, a rengeteg szanaszét heverő drágakőre... Gondolt egyet.. s lassan felállt. Összegyűjtötte az összes követ, majd rájuk lehellt. minden kőből egy kis sárkány kelt életre. Azt a nevet kapták, amely kőből születtek. Mágikus sárkányok voltak ,csöppnyi varázserővel, ám együtt erősek voltak! Amint kicsit nagyobbak lettek, leszálltak az emberek világába, és békét hoztak a Földre. Gyermekeikből lettek azok a sárkányok, akikkel az emberek egy része megbarátkozott.. Mint ebben a falucskában is. A világ végre helyre jött, ám a Levegő szomorú volt társai nélkül,s egyre öregedett. Végül még egyszer ráborult kedvese holttestére, s így szólt:
- Nincs már rám itt szükség.... Mától a Drágakő sárkányok a világ békéjének őrzői.... Nem maradok már távol tőletek többé... Ismét látni fogjuk egymást Kedvesem... - s ezzel egy csókot adott a Tűz sárkány orrára. Majd kilépett a sziklaszirtre, és leszúrta magát.
A 4 sárkány lelke az égbe távozott, s onnan figyelnek minket azóta is.... A világ változott, az őrzők is eltűntek, s azóta sem látta őket senki.... De azt beszélik, ha nagy bajban lesz a világunk, egyszer visszatérnek.. és megmentenek minket...... - fejezte be végül a mesélést.
~ Ez szomorú.... - könnyeztem ~ Hiszel benne, hogy igaz?
~ Igen.. én hiszek benne.
~ És... csak sárkányok hihetnek benne?
~ Ezt hogy érted?
~ Csak.. azt hiszem én is hiszek benne.... ez szerinted baj?
~ Nos.. még nem hallottam embert ,akinek az ősi sárkányvallás volt a hite... De talán nem baj. - felelte. ~ De mostmár aludjunk....
~ Rendben.... - fanyarodott el a képem.
~ Mostmár igazán jól aludj ám Alinda.... Szép álmokat.
~ Neked is Krizokoll. Jóéjt.... - hunytam le a szemem és szinte rögtön elaludtam... "

Alinda White

A tökéletes Tökéletlenség - 1. rész

" Sziasztok..
Mielőtt belekezdenénk bármibe is... Az általam valaha ismert legbölcsebb ember.. idézetével szeretném nyitni soraimat...

" Aki társra talál egy állatban, soha sem lesz magányos. "

Ez így is van.... Én nagyon jól tudom ezt...
A nevem Alinda... Egy tökéletes kis szigeten élek, egy tökéletes kis falucskában, ahol mindenkinek megvan a dolga, és mindenkinek van egy társa: egy sárkánya. Az én sárkányom neve Krizokoll. Egy közepes méretű hím sárkány, a bőre zöldes-fekete, de a pikkelyei a fényben mindenféle színben csillognak, más más árnyalatban, ha máshonnan nézzük. Itt szokás, hogy a sárkányainkat drágakövekről nevezzük el...
Mint mondtam a világ amiben élek, nem is lehetne tökéletesebb. Az egyetlen apró koszfolt a látképen: én vagyok és Krizokoll, akit szintén én rántottam magammal.
Árva vagyok, mindössze 17 éves, egyetlen barátom Krizokoll, egyetlen munkám a takarítás egy pékségben, és hogy télen fát hordunk... A felnőttek lenéznek.. Én nem is ide való vagyok... Ezt mondják sokszor, de igazuk is van.. Kis koromban találtak meg a parton... Hazahoztak, megmentettek, de bedugtak az árva gyerekek közé a lepukkant árva-kunyhóba. Én vagyok ott a legidősebb, a mai napig. A törzsünk nem engedi az árva gyermekeknek a sárkánylovaglást... De mikor már egyik este Krizokoll karmai között találtak meg, nem választhattak minket el. (Talán már csak ezért sem kedvelnek az árvaháziak....) Olyan kicsi voltam, mikor találkoztunk, hogy nem is emlékszem mi történt...
- Megtudod, ha eljön az ideje.... - mondja ilyenkor mindig Krizokoll nagy bölcsen. De könnyű annak, aki ismeri egész létét, mivoltát... Sorsát......
Róla még annyit, hogy Szemei hatalmas zöldek, szárnyai pedig termetéhez képest hatalmasak, és tollasak. Azonban két füle közötti két szarván kívül egyetlen tüskéje sincs. Az egész teste sima mint egy kígyó pikkelyes bőre. Mikor megsimítom nyugodtság tölt el...
Jah igen, és tudunk beszélni a gondolatainkkal. Halljuk egymás gondolatait, így kommunikálunk. Ahogy a többi falubéli a sárkányával.
Én pedig... Szőke vagyok, zöld szemekkel... Mindig ha elmegyek otthonról, hátamra csatolom az íjamat és a tegezemet... És sehová nem megyek Krizokoll nélkül.. Vele azonban sokat csavargok szomszédos szigeteken. Amit a felnőttek nem is vesznek jó néven...
Szóval erről lenne szó... egy tökéletlen gyöngyszem a tökéletes csillogásban.
Ha valaha rárajzolnák a mi kis szigetünket, melyet egyszerűen csak Paradicsomnak hívnak, egy térképre, annak nevét is biztosan így írnák: Paradicsom szigete (+ egy árva lány).

De talán hagyjuk is az önsajnálatot.. Mesélek pár dolgot a mindennapjaimról...
Mivel tél van, mint már említettem is, Krizokollal száműztek minket fát vágni a sziget túlfelére. Egy régi tompa baltával próbáltam kidönteni egy hatalmas fát. Szőrmés kabátom kapucniját a fejemre húztam, szinte vacogtam. Körülöttünk minden havas volt és jeges. Látszott a lehelletem is a levegőben. De én csak próbálkoztam tovább. Közben Krizokoll tördelte a már kivágott fák ágait és darabjait, és felpakolta a rozoga szekerünkre.
- Nem-nem megy... - lihegtem kifulladtan és szinte összeestem. Ma még semmit nem ettem és a szokottnál is levertebb voltam.
~ Megvagy? - hajolt alám Krizokoll és így hosszú nyakára huppantam.
~ Nem igazán mondanám.. Mindjárt megfagyok...
~ Majd én kidöntöm a fát... Ülj kicsit le. - tett le a kocsira ,és egymaga hatalmas erővel nekifutott a nála 10-szer nagyobb fának. Elég nagyok minálunk a fák....
~ Aúú.. nagyon fáj.... - nyüszített halkan, mert erősen beverte a fejét. De most oldalról próbálkozott. Tolta, taszította, húzta, vonta, nekifutott, nekirepült, mindent kipróbált, de sehogysem bírt a hatalmas fával....
- Fhh... - lihegett és fújtatott.
~ Inkább hagyd... keresünk egy kisebbet. - elégeltem meg a szenvedéseit.
~ Akkor holnap is ki kell jönnünk a fagyba.... - szomorodott el.
~ Ilyen az élet... - vontam meg szomorúan a vállam és felkeltem. Odasétáltam egy valamivel kisebb fához és nekiálltam kivágni a rozoga baltámmal. Amit amúgy kölcsönbe adott a kovács. Szóval még az sem az enyém.
Azt már 10 perc alatt kidöntöttük, aztán neki akartunk látni darabolni, de egyszerűen feladtuk.
~ Darabolja fel, akinek 6 anyja van! - mondta Krizokoll és egyszerűen a kocsi után kötöttük a rönköt, a kocsi elé meg Krizokollt és elindultunk a faluba.

Hosszú, havas ösvény vezetett hazafelé, és a fák hatalmasak, és közel állnak egymáshoz.. Nem él errefelé semmi meg, csak pár varjú. Nincs messze a vad sárkányok költőhelye, talán ezért... Én azonban szeretek erre mászkálni Krizokollal. Azt hiszem nem messze lehetett az a hely, ahol először találkoztunk... Azonban favágási célzattal, minden cuccal megpakolva egyenesen utálom ezt az ösvényt. Nem tudom biztonságban érezni magam. Csak ülök Krizokoll nyakában és felfelé nézve figyelem az égig érő, csupasz ágakat.
~ Lassan hazaérhetnénk... - dörzsöltem egymáshoz a tenyerem.
~ Egyetértek... - felelte, de nem tudtunk mit tenni, éreztem, hogy így is nehezen bírja a terhet húzni. De leplezi, mert erősnek akar tűnni előttem. Én elég törékeny tudok lenni.. Ha ő is az lenne, összeroppannék... Magabiztosságával erőt ad nekem.
~ Már érzem a falu szagát.... - lihegte.
Valóban közeledtünk, már láttam az egyik kunyhót. Kicsiny rönkkunyhó volt, és a kéménye füstölgött. Egy öreg házaspár lakott ott, és csak falugyűlésen látta őket igazán az ember.
Elhúztuk mellettük a kordénkat, és a raktár felé vettük az irányt. Leszálltam Krizokoll hátáról és én is segítettem húzni a kocsit. A többi ember ránk sem nézett, csak valaki taszított meg, mikor az útjában álltunk.
- Elnézést.. - hajtottam le a fejem, és a havat figyeltem, ahogy előre húzakodtam magam.
~ Nyugi Alinda, már csak pár méter... - nyugtatott a sárkány hangja. Pár húzás után valóban oda is értünk és elkezdtem leszedni Krizokollról a hámot ,valamint az utánunk kötött fát a kocsiról.
- Te eszement lány, mit csinálsz már megint? - rohant oda 3 férfi és seperc alatt elhordták a fát a raktárba.
- Nem megmondtam már ezerszer, hogy egész fát ne hozz??
- Sajnálom Erhárd-
- Ne tegezz engem, te lány! - kevert le egy pofont.
- Elnézést.. uram.... - mondtam lehajtott fejel, s a szememben egy könnycsepp ült.
~ Ha mégegyszer kezet emelsz rá..... - morgott Krizokoll, de a férfi ránk sem hederített. A faluban mindenkinek nagyobb sárkánya van mint Krizokoll, így nem nagyon figyelnek rá...
- Tessék.. Holnap ismét ki mentek az erdőre! - mondta csak úgy fél vállról, s felénk taszította az üres kocsit, rajta a baltával.
- Menjünk Krizokoll.... - mondtam halkan, remegő hanggal, s egyet szippantottam, úgy ültem fel a hátára. Szomorúan fogta szájába a kocsi szíját, én a baltát, és magunk után húzva a favágó kellékeinket, ballagtunk hazafelé a hóesésben.
Hamarosan oda is értünk... Kint hagytuk a kocsit és a baltát és bementem a házba. Krizokoll kintről figyelt, de még ha nem is láttuk egymást, vagy voltunk együtt, a gondolatainkban tudtunk beszélni.
~ Átöltözök és kicsit megmelegszek.. utána mehetünk repülni vagy csak pihenni.. Amit jobban szeretnél.
~ Én csak ücsörögni szeretnék egy meleg helyen, ahol senki nem zargat....
~ Tudom mit érzel Krizokoll... - buggyant ki egy könny a szememből és közben átvettem a ruhámat. Nem foglalkoztam a többi árvával, akik mindig gúnyolnak, nem mintha most nem azt tették volna... Mert én magamban mosolygok. Mert én sírok a semmin.. Túl érzékeny vagyok.. Így is túl sok mindenem van meg.... Így is túl boldog vagyok........
Szerettem volna futni kifelé, de nem mertem, tettetett nyugalommal sétáltam ki az ajtón, majd felültem Krizokoll hátára és elrepültünk.

***

Azt szeretem a repülésben... hogy szabadnak érzem magam.. Csak az van mellettem akit szeretek.. Krizokoll.. És senki nem bánt.. Senki nem parancsol.... Csak én vagyok, Krizokoll, és a levegő.... Ez az az élmény, amit senki nem tud elvenni tőlem.

Mikor leszálltunk, s leültem mellé, ahogy körbefont testével, s szárnyát óvón fölém emelte, átöleltem hatalmas nyakát, s így szóltam hozzá:
~ Ugye te mindig mellettem leszel Krizokoll?
~ Amíg csak élek Alinda. - mondta komoly hangon és hozzám bújtatta a fejét. Izzó, zöldes szeméből sugárzott az értelem.
~ Ha nem is vagy akkora, mint a többi sárkány a faluban.. Felérsz nemességben valamennyivel..... - néztem a szemébe, és mégegyszer magamhoz szorítottam. "

Alinda White

Boldog Snoggletogot!!

- Kész van már??
- Valaki hozzon még egy ilyen.. izét!
- Az a boa, nem?
- Az, légyszi hozzatok még, mindjárt eldől a fa ha eleresztem!!
- Várj egy picit, még csomagolok!!!
- *puff* jahj....
- Egek, mi csináltok??? *lépészajok* Jaaahj, a fa.....
- Én mondtam :((

Ilyesféle volt a párbeszéd ma reggel a házunkban. Mindenki lázban égett, nem szószerint persze.. Az ünnepi hangulat megszállt minket és mindenki lelkesen készülődött az ünnepre, amit úgy hívnak-
- SNOGGLETOOOOOOG!!!! - nevetett hangosan Auróra.
- Snogletognak éjszakáján, minden házban kissárkány jár, minden sisak örömmel teli, minden szív....
- Megérdemli? - tette hozzá Aqua. Egymásra néztek, majd felnevettek.
- Snoggletog van, Snogletog van!! - énekelgettek boldogan.
- Nah gyertek be, mostmár kész a fa! - hívtam be őket mosolyogva a sisakomban, amire felaggattam egy fagyöngyöt vagy mit :D
- Vááá de széééép!!! - örvendeztek mikor meglátták. Tele volt piros, kék, és ezüst színű gömbökkel, egy sor fehér égővel, és sok színes boával *-* És az élő fa tetején egy sárga csillag díszelgett.
- Olyan szép *-* - bámultuk meghatottan.
- Váá ott vannak az ajándékaink!! - sikoltott fel Aqua és a fa felé vette az irányt.
- Állj!! - álltam elé. Ijedten torpant meg.
- Mi az?
- Csak este bontunk ajándékot. :) Addig gyertek, segítsetek sütni a halakat ;)
- Váá huráááááááááááá!!! *OOO* - ujjongtak és rohantak is a konyhába. Gondosan becsuktam az ajtót és követtem őket.


Hamarosan készen is lettünk, minden olyan jó volt *-* Ekkor pedig elővettem szalagokat meg ilyesmiket és ráaggattam a Sárkányaimra XDDD
Au egy piros és fehér prémes takarót kapott, meg egy mikulás sapit, Fagyi nyakába kötöttem egy szép piros masnit, Füsti beletekerte a farkát egy boába és ezentúl nem engedte hogy felcicomázzam, mert állítása szerint ő így is elég dögös xdddd
Drágakő nem nagyon akart elfogadni semmit, végül a füle mögé tűztem egy fagyöngyöt.
- Én mit kapok?? - szomorkodott Aqua, ugyanis neki nem tudtam mit találjak ki.
- Várj, gondolkodok.. - kotorásztam egy dobozban.
- Én is kérek díszt :((
- Nem tudom mi bajod van Aqua, te legalább tudsz így mozogni... Nem tudom mi ez a mánia nálatok Vera....

Így méltatlankodott Au, s közben a sapi leesett a fejéről.
- Nemár Au, most tehetem rád vissza! :(( - pattanatam fel, de elhúzódott.
- Nemár! Ez a takaró tetszik, de az a sapka nem kell!! - futott el.
- Ezazz, akkor az enyém! - ugrott oda Aqua és felkapta.
- Nyah, ez már az enyém! ^^ - nézett büszkén, miközben a sapka ferdén a fején volt.
- Akkor végre mindenki elégedett ^^ - összegeztem. - Nyah nézzük a listát. - kotorásztam a zsebemben.
- Milyen lista? - jött vissza a kis kíváncsi Au :3
- Amin rajta van, mi kel hogy tökélete Snoggletogunk legyen! ^^ - mondtam s végre meg is találtam a papírt. El is kezdtem olvasni.
- Ház kidíszítve-pipa,
Sütik megsütve-pipa,
Fenyőfa feldíszítve-pipa,
Ajándékok-pipa... - jártam körbe a házat, a sárkányok pedig érdeklődve követtek.
- Vacsora-pipa,
Sárkányok felöltöztetve-pipa *-*
- Aham... -_-
- Sisakom feldíszítve és felvéve...-pipa! - mosolyogtam.
- Kandalló befűtve *-*-pipa
És végül..... HÓESÉS!!!!!! -tártam ki az ajtót nagy boldogan, ám az udvar üres volt, s az égből sem hullott a hó...
- O-óó.... - hallottam az egyik sárkánytól, és rám néztek.
- Nem pipa........

- Ahj így már semmi értelme az egésznek!!... - szomorkodtam a kanapén.
- Kmolyan feladod az egész Snoggletogot, mert nem esik a hó?? - néztek rám elképedve.
- Hagyjatok magamra nyomoromban :'( - temettem arcomat a kanapé karfájába.
- :(((( - néztek rám szomorúan, majd távolabb mentek.

###

~Auróra~

- Kupaktanács! - suttogtam és körbeálltunk a sárkányokkal.

- Figyeljetek, vissza kell hoznunk Vera jókedvét!

- Így van!

- De hogy?

- Hát.. csináljunk neki valahogy havat!!

- Miből?

- A liszt olyan mint a hó *-*

- Ezazz akkor liszttel!!!

- De annyink nincs.. - mondta Fagyi.

- Akkor gyorsan elmegyünk az Aurandéli boltba! Talán még nyitva van. - vetette fel Füsti.

- Nos rendebn... Addig én itt maradok vidítani. - mondta Fagyi.

- Én is! És falazunk nektek. - mondta Aqua.

- Oké! Akkor mi induljunk is! Sietünk! - örültem meg és Drágával és Füstivel elfutottunk a faluba.

###

~Fagyi~

- Vera, kérsz esetleg egy kis sütit? - vittem oda neki egy tálca hókiflit. Felnézett, összekócolt volt a haja, nyomott az arca, de ránézett a sütikre. Lassan felé nyúlt és kivett egyet, majd beleharapott.

- Nah? - reménykedtem.

- Finom.... - mondta majd visszatette a fejét.

- Ahj :(

- Nézd Vera karácsonyfa vagyok!! - jött be Aqua, talpig karácsonyfadíszben. Gömbök, égők, boák, angyalkák lógtak róla.

Vera felnézett, halványan elmosolyodott, aztán feküdt tovább jajgatva. Én viszont elnevettem magam mert nagyon vicces volt XD

Közben pedig.. nem vettük észre, hogy valaki épp belopózott a hálószobánkba....

###

~Auróra~

- Ott vagyunk már? - kérdezte Füsti, ugyanis hatalmas köd lett.... És az orrunkig nem láttunk.

- Szerinted tudom, nem látok semmit?! - mondtam nyavajogva.

- Hiszen te látsz füstben, nem?

- De.. de nem tudom hol a bolt te észlény!  - morgott.

- Nyugi srácok, erre gyertek! - csitítottam őket és cscak mentünk tovább...

Hamarosan végre megláttuk, a kivilágított fa házikót.

- Ott van! - örültünk meg és befutottunk.

- Jó napot, annyi lisztet kérünk, amennyi csak van!! - tettem fel két mellső lábam a pultra.

- 5 Sárkányérme lesz!

- Te jó ég, ez kész rablás O.O - kerekedett el a szemünk.

- Sok lisztnek sok az ára sajnálom.. - mondta a fiatal csaj.

- De... Snoggletog alkalmából elengedek nektek 2 sárkányérmét :)

- Jahj köszönjük *-* - mondtuk és kifizettük, majd mielőtt elmentünk volna képen nyaltam. - Viszlát!

###

~Fagyi~

Már kb mindent kipróbáltunk, viccelődtünk, vetettük az édességeket, néztünk reszkessetek betörőket, meg kabarét is, de semmi sem használt... Épp készültem feladni, mikor a hálóból motoszkálást hallottam meg.

 -Aqua, ne próbáld kinyitni az ajándékod... - motyogta Vera.

- Nem is vagyok a hálóban.... - mondta meglepetten Aqua. Ekkor tudatosult bennünk, hogy van még egy személy a házunkban.....

- Maradjatok csöndben... - csitított Vera és izgatottan, de félve felvette a szekercéjét és elindult a háló felé, mi pedig követtük.

- Félek.... - bújt mögém Aqua.

Vera lasan benyitott, majd felkapcsolta a villanyt...

ÉS MEGLÁTTUK A

mókust.....

A fánkon nyitott ki egy szaloncukrot.

- Fuh.... csak egy mókus.....  -könnyebbültünk meg. Mire a "csak egy mókus" ijedten kiugrott az ablakon, maga után vonva a csúcsdíszt, amit az erős északi szél elfújt ,és a ködben már semerre sem láttuk.

- NEEEEE A CSÚSCDÍÍÍÍSZ!!!!!!!!!!!!!!!!! :'( - kiáltottuk egyszerre és hosszan bámultunk utána az ablakon kinézve.

###

~Auróra~

- Mindjárt otthon leszünk! - buzdítottam a többieket.

- Ahj, ne gyere már nekem! - horkant fel Füsti.

- Jól van na, én nem látok úgy mint egyesek!

- Hát nem mindenki lehet olyan jó szemű mint én!

- És olyan nagyképű sem!

- Beszóltál??

- Be, és akkor most mi lesz? - morogtak egymásra.

- Srácok ne csináljátok már, ez a szeretet ünnepe!

- Én ugyan nem kedvelem őt.... - morgott Drágakő.

- Én sem őt! - húzta fel az orrát Füsti.

- Vigyázzatok, a liszt! - ijedtem meg, de már késő volt... A liszt leesett Drágakő hátáról, és a szélnek köszönhetően mindünket beterített.

- Ennyit Vera hóeséséről..... - szomorodtunk el, talpig fehéren.

Hamarosan már láttuk a házunkat, ahogy világított ,de nem akaródzott tovább mennünk.

- Elszúrtuk Vera Snoggletogját... - Szomorkodott Füsti.

- Sajnálom.. Bocsánat Füsti.... - mondta Drága, ahogy ott ültünk a kertajtó előtt.

- Semmi gond... én bocs...

- *sóhsj*, gyertek... - mondtam és elindultunk, mire majdnem ráléptem valamire.

- Ez meg mi? - vettem fel.

- Jé ez a csúcsdíszünk! - lepődött meg Drága.

- Tényleg! Hogy került ide??

- Nyem tugyom. Vigyhük be!! - mondtam és beszaladtunk a kertbe. Majd benyitottunk. Vera, Aqua és Fagyi ott szomorkodott a nappaliban.

- Hát ti hol voltatok?? - nézett ránk Vera.

- Hát.... - mondtuk...

- Megtaláltátok a csillagot!!! - vidultak fel és odarohantak hozzánk.

- Köszi srácok!!! - ölelt meg.

- Mi ez rajtatok?? - nézett meg minket.

- Liszt.... - vallottam be.

- Havat akartunk neked csinálni belőle, de szétszakadt és mi lettünk lisztesek... - mondta Füsti.

- AWW *-* - érzékenyült el és átölelt minket.

- Köszi srácok.. olyan cukik vagytok *-* :')

###

~Vera~

A sárkányok bearanyozták a Snoggletogom!! Sosem volt még ilyen szép estém :')

A csillagot visszatettük a fára, s megettük az ünnepi vacsorát. Nagyon ízlett nekik a sült hal, s megengedtem, hogy az asztalnál egyenek. Volt ott mit mosogatni XDD

Aztán átmentünk a hálóbe, csak a fa világított *-* Sütiket ettünk, és végül jött, az ajándékbontás.

- Végreeeee!!!!! - örült meg Aqua és nekiesett. Mindenki maga elé vette az ajándékot. Reménykedve figyeltem, hogy tetszik nekik.

- Vááááááá ez egy plüsshal!!!!!! *OOOOOOOOOO* - kacagott Aqua és rögtön az arcához nyomta a puha plüss halat.

- Remélem tetszik :))

- Ó imádom a rubikkockát *-* - bontotta ki Fagyi is.

- Ez meg mi? - nézett füsti a doboz aljába. - Egy nyeregtáska! - emelte fel. A bőrre az volt írva " A legjobb légipostásomnak <3 "

- Vááááá köszi Vera köszii!!! - ugrott az ölembe és megnyalt. - Tedd fel, tedd fel!!!!

- Kaptam egy festő készletet *------* *OOOOOOOO* - ugrált Au.

- Te mit kaptál Drága?  -kérdezte Aqua és mind ránéztünk. Lassan emelte ki a doboz tartalmát.

- Egy.. hógömb. - nézett rám könnyes szemekkel.

- Kiskoro óta vágytam egyre.... - mondta halkan és megrázta. Az apró szemcsék mint hópelyhek hullottak a kis karácsonyfára.

- Köszönöm..  -bújt ő is hozzám.

- Semmiség, örülök, hogy mindenkinek tetszik az ajándéka ^^

- De neked is van ám itt még valami! - mutatott Füsti a fa alá.

- Komolyan? - lepődtem meg. Nem vártam ajándékot. Kiettem és megnéztem a csomagot.

- Nyisd ki *-* - néztek rám mereven.

- Oké... - finoman kibontottam. - Ez.. Srácok ez... gyönyörű *-*

5 apró, üveg dísz volt. Mindegyik az egyik sárkányomat ábrázolta. Ott voltak mindannyian. És gyönyörűen csillogtak a fényben.

- Örülsz neki? - érdeklődtek halkan.

- Örülök-e? Meg sem tudok szólalni.... - törölgettem a szemem. - Gyertek ide! - tártam akarom, s eljátszottuk a jól ismert "nagy ölelés"-t.

- Köszönöm :')

- Nincsmit.. Boldog Snoggletogot! :DD

- Nah akkor menjen az a Jingle Bell Rock!!!

Nekiláttunk táncolni, énekelni, remekül éreztük magunkat! A fán mindeközben vidáman csillogtak sárkányos díszeim *-*

Ami érdekes volt: Füsti mindenkit felkért táncolni. Még Drágát is xd

- Nah van merszed táncolni velem? ;)

- Még szép! - helyeselt bátran.

- Csóóóóóóókot!!!!!!!! - követelőzött Au, ugyanis Fagyi és Aqua beálltak a fagyöngy alá, Au emg nem engedett!

- De Aqua olyan mintha a fiam lenne, nem fogom megcsókolni! - háborodott fel Fagyi.

- Akkor megnyallak! - mondta Szórakozottan Aqua és képen is nyalta a siklót.

- Köszi XD - nevetett fel.

- Így is jó ^^

- Nézzétek, esik a hó!!!!!!!! - kiáltott Drágakő és kinéztünk az ablakon.

- VÁÁÁ HÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ *OOOOOOOOOOOOOOO*

- VÉGRE TELJES A SNOGGLETOG!!!!!!!!!! ^^^^^^^^^^ -örvendeztem én is, mire jött egy csomó üdvözlet légipostákkal a többiektől.

- BOLDOG SNOGGLETOGOT!!! ^^ - köszöntöttek a rémek.

- Nektek is és a gazdijaitoknak is! ^^

***

- Már csak egy közös fotó kell! Gyertek! - hívtam a sárkikat és beállítottam a fényképezőt a polcon XDD

- Mondjuk: Karácsonyfadíííísz ^^

- KARÁCSONYFADÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍSZ!!!!!!!!

BOLDOG SNOGGLETOGOT MINDENKINEK!!!!

((Légyszi az embert ne nézzétek a képen, bénán rajzolok embert, az én lennék xdd))

Sziasztok!! ^^

Az álmodozó

’Eltűntem…. elrepültem Füstin a lehető legtávolabbi helyre amit csak eltudtam képzelni…. egy kopár lakatlan szigetre… Majd megkértem, hogy menjen haza… és soha többé ne keressen….

- Mi??? de hát.. a gazdim vagy, sosem hagynálak magadra!!! – bújt hozzám, mire egy könnycsepp gördült le az arcomon és nyugvóhelyre lelt a homokban.

- Egy vagy azon kevesek közül akik még máig ezt mondják…. Te vén csataló te… - öleltem magamhoz az öreg sárkányt.

- Sosem feledlek titeket.

- Mi sem.. mert nem hagylak itt egyedül! – ült le.

- De igen…. Ez az utolsó kérésem hozzád. És az hogy.. add át a többieknek, hogy szeretem őket…. – töröltem meg könnyes szemem.

- De.. kérlek ne kérd ezt tőlem! – nyüszített könnyezve.

- Nem a ti hibátok Füsti… de a világnak már nincs szüksége rám….. Megalkottam amit megakartam…. Akaratlan elvesztettem mindenkit akit szerettem…. Sok álmot váltottam valóra.. és sokat dobtam ki az élet szemetesébe…. És most én kerülök a süllyesztőbe…. – mondtam, s ekkor rá néztem – Szép életem volt veletek…. Sosem fogok megbánni egyetlen percet sem… Mindent köszönök.

- Mi köszönjük… csakis miattad létezünk. És miattad élhettük le ezt a csodás életet… veled… - bukkant elő ekkor Fagyi, Auróra és Aqua is.

- Ti…. ?

- Követtünk…. tudtuk, hogy őrültségre készülsz… - vágott közbe Fagyi. Édes öreg kis Fagyim.. a ráncos pofiddal, mely még mindig mosolyog rám…

- Igen.. de minket nem rázhatsz csak úgy le…. Mi sosem fogunk elhagyni téged…. – bújtak mindd hozzám. Sírva néztem végig rajtuk. Kopott pikkelyek, megfáradt, de őszínte mosolyok, ráncos arcok, de csillogó szemek…. Ezek az én kis sárkányaim….

- Köszönöm…….. – szorítottam őket magamhoz, s együtt felrepítettek a felhők közé. Repültünk még egy utolsót, s úgy tértünk együtt fel a mennyország kapuja elé….’

- Doktor úr mi van vele?? – kérdezte egy nő a kisfia kezét fogva a kórházban állva.

- Már semmit nem tehetünk érte……. Sajnálom….. – közölte a hírt a férfi. A nő hosszú percekig nézett rá könnyes szemekkel, majd a kisfiára nézett.. s ismét az orvosra.

- Sokat szenvedett?

- Nem.. még mosolygott is mielőtt meghalt… - mondta s a nő is elmosolyodott sírás közben.

- Köszönöm Doktorúr…. – biccentett. s az orvos elsétált.

- Anyu mi van a mamával?

- A mama elment kicsim… elment.. de mosolyogva ment el…..

- És mikor jön vissza?

- Nem hiszem hogy visszajön….. pedig jó lenne… többet foglalkoznék vele….. – ölelte át a fia fejét.

4 hétig feküdtem kómában, míg életemet vesztettem…. De egy percre sem felejtettem el, hogy ki vagyok: egy álmodozó.

Sajnálom, hogy az első bejegyzés ilyen szomorú lett.... De azért remélem megható lett. És.. ez egy amolyan kép arról h mi lehetne amikor.. már megöregedtem..... szóval.. Sziasztok!

Blog- és szereplő bemutatás

Sziasztok! :DD

Ismét jelentkezik HTTYD Fogatlan, egy újabb bloggal!
El is mondom mit kell ezúttal tudnotok:


Ez a blog igazából csak részben lesz egységes.. ugyanis egy bejegyzés egy külön értelmes story lesz. A közös téma: Én írom le egy napom, úgy élünk mint a valóságban... de a sárkányaim igaziak! Ahogy az ismerőseimnek is!
Iskola után hétvégére egy Aurandél sziget nevű helyre megyünk, ahol saját faluja van a HTTYD fanoknak, és saját kis házunk ott. Nekem is van ott természetesen házam, ahol a négy sárkányomat tartom:

Fagyi:

Ő nőstény, és nagyon kedves, barátságos, visszahúzódó, és csendes, de felettébb okos és leleményes. :) Azonban fizikailag nem túl erős. A szeretteivel a végsőkig összetart.

Auróra:

Nőstény szintúgy, de egyáltalán nem olyan mint Fagyi! Oké, ő is barátságos, meg visszahúzódó az idegenekkel szemben.... De könnyebben nyílik meg, és ha ezt megtette: poénos és bőbeszédű. Imád szórakozni a barátaival és megnevettetni őket. Régen kicsit önbizalom hiányos volt, de már kezd felbátorodni. A szeretteiért megkűzd.

Aqua:

Igazi kis örök mozgó a drágám :') Kiskorában fogadtam örökbe. Fagyira úgy tekint, mint anyukájára, mert kiskorában sokat vigyázott rá. Hím. Még mindig nagyon fiatal, de meg is látszik rajta: mindig vidám, mindig van ereje ugrálni (ha nincs ott már baj van), és mindenkit játékra invitál maga körül. Az energiája sokszor még minket is megfertőz.

és Füsti:

Nos ő egy már 5 éves hím, ő a legöregebb sárkányom. Ettől függetlenül ő is eléggé örökmozgó típus és játékos. Időnként ő hozza-viszi a leveleimet, mint egy rettenetes rém, azonban ülni is szoktam rajta. Ám ő elég harcias is tud lenni, hirtelen haragú és sértődékeny. De ha megkedvel és játszani hív jól vigyázz, vele "Füst-fogócskázni" sose próbálj! ;) (Erre még később kitérek, hogy értsétek :) )

De nem rég befogadtunk egy törött lábú kóbor sárkányt, ő Goldy. Ő egy nőstény éjfúria, fekete és sárga a szeme. Eléggé hasonlít Aquára mozgékonyságában és játékosságában, azonban ő kicsit keménykedősebb típus. Nem csoda hiszen a vadon szülöttje. Majd hozok képet róla is :)

Nah, mindenkit bemutattam? Jah persze! Magamat kihagytam! :'DD
Az én nevem  történetekben mindig Vera-ként szerepel majd.
A lakóhelyem Magyarországon a Sárosvölgy nevet fogja viselni.
A storykban megeshet hogy feltűnnek barátaim, ismerőseim ;) A nevek nem mind valósak.

Jah és még annyit, hogy itt nem lesznek ilyen határidő féleségek, hogy mennyi időközönként teszek ki részt. Nem is biztos, hogy a dolgok sorban lesznek. Külön nézzétek őket. Bár összefüggések lehetnek, de ne úgy nézzétek, hogy folytatásos. De lehet, hogy lesznek olyan storyk is, amik totál nem tartoznak a fentebb leírtakhoz. Csupán HTTYD ichlette storyk. És ide akkor teszek ki Storyt ha eszembe jut valami érdekes, de nem tudom máshová kitenni.. Szóval ilyen kis jött-ment ötletek.

Asszem mindent elmondtam..... Ha még lesz valami, kiegészítem! Sziasztok, jó szórakozást!