A kollégium gyilkosa - Szereplő bemutatás + 1. nap

Sziasztok! :)

Nos, ezúttal úgy döntöttem megpróbálkozom egy rövid (engem ismerve hosszabb lesz, mint gondolom előre) kis ijesztőbb, borzongató történettel, már ha annak lehet majd nevezni. Remélem, kedveteket lelitek benne!

FIGYELEM!!!

A most következő sorok kizárólag a képzeletemből születtek, bárminemű egyezés a valósággal, a véletlen műve!

Jó olvasást! :)

Rövid, ám annál izgalmasabbnak ígérkező történetünk főhőse ezúttal egy csapat fiatal, pontosabban 3 középiskolás, akik teljesen átlagos életet élnek. Egy iskolába járnak, ám csak ketten osztálytársak is.

Köztük van Regina, a 16 éves lány, akit leginkább a menő ruhák és körömlakkok, nomeg a pletykák érdekelnek, a tanulás pedig nem igazán köti le. A barátai, s a velük való bulizás már annál inkább. Szőkés-barna, hosszú hajkoronát visel, és sötétbarna szempárral néz a világra. Eléggé vékony, azonban meglehetősen alacsony is, no jól van, nem túl sokkal alacsonyabb barátnőjénél, Zoránál, azonban az osztályban ő a 2. legkisebb. Persze ez őt nem igazán zavarja, hiszen az arca nagyon szép (még agyon sminkelve is), és így elég előkelő helye van az iskolában a képzeletbeli "jó csajok" nevezetű ranglétrán.

Zora, nos, ő már kicsit más tészta, nem sminkeli magát, a haja sötét barna, ám a szeme gyönyörű kék, s mosolya mögött sok fájdalom bújik meg, amikről nem szívesen beszél. Általában véve igencsak kedves, ám kevés dolgot szeret, és / vagy tűr meg maga mellett. Eléggé hirtelen haragú tud lenni, és bár utál tanulni, nem egy agyatlan idióta. Csakis két másik főszereplőnkkel van jóban, mindenki más hülyének tartja. 15 éves és oda van a kistestű állatokért, otthon van egy hörcsöge: Szőrmókás.

Harmadik főszereplőnk egy 15 éves fiú, Farkas, aki azonban heteken belül betölti a 16-odik életévét. Olyan sötétbarna a haja, hogy már inkább fekete, mint barna és olyan "menőn" felállítva hordja, mint eléggé sokan manapság... Hát ő amolyan menő csávó volt egész életében, vicces, néha kicsit pofátlanul, meg talán kicsikét perverz is... Nem mintha emiatt zavartatná magát. Megvan róla győződve, hogy mindenki csak az ő kegyeit keresi, tehát eléggé beképzelt is... Egy kishúga van, aki szintén ugyanabba az iskolába jár, ugyanis ebbe az iskolába már 7-től lehet járni, egy úgynevezett 6 osztályos tantervre. És egész nap, ha csak találkoznak, a bátyja idegeire megy. Persze ebben nem csak az játszik szerepet, hogy hihetetlenül idegesítő lenne, hanem az is, hogy Farkasnak igazán elege van belőle, hogy a stréber kishúgával lássák a menő haverjai. Bár a lelke mélyén ő is szereti a testvérét, mint mindenki a sajátját.

Farkas és Regina egyébként egy osztályba járnak, ők a magyar szakosok. Zora pedig egyedül az infó szakos, mármint 3-uk közül egyedül. Igazából ők.. nem is ismerték egymást, csupán futólag a kollégiumból. Zora és Regi szobatársak, de nem első sorban ezért lettek ők 3-an barátok. Hanem mert van bennük egy nagy közös: imádnak olvasni.

Mindhárman benne vannak egy olyan kis délutáni klubban, ahol könyveket olvasnak, s arról mondják el a véleményük, néha még jeleneteket is eljátszottak. Nem mintha olyan nagy létszámú klub lenne, de nekik mindenesetre tetszett.

Regi a kalandregényekért volt oda, a detektívregényekért, valamint a krimiért, Zora a horror storykat imádta, s titkon nem egy romantikus regényt olvasott el. Farkas ugyancsak a kalandregények fanatikusa volt, s nem kevésbé a Fantasy történeteké.

No de nem is ez a történet igazi lényege... Ennyit láthatott akárki, aki velük találkozott. A lényeg az, amiről senki sem tudhatott...

1. nap

Zora éppen felbaktatott a kollégium emeletére, hátán ott csücsült a táska, földig hajtva a lány gerincét, így mászta meg a temérdek lépcsőfokot, amik sehogysem akartak elfogyni.

- Utálom a hétfőket.... - morgolódott és nagy nehezen felért az ő emeletére, s bevánszorgott a szobaajtón. Azonnal az ágy mellé dobta a nehéz táskát, s nagy nehezen kiroppantotta a hátát.

- Nah megjöttél? - kérdezte oda sem pillantva Regi, miközben épp egy könyvet olvasott az egyik ágyon fekve. (3 ágy volt a szobában és ők 2-en voltak, így néha a másik ágyat is használták.)

- Meg... Te mióta fekszel itt? - mérte végig tekintetével.

- Őőő.. - nézte meg a telefonját - Talán 2 órája lehet.

- De jó egyeseknek... - morogta Zora és felmászott az emeletes ágyra, és ott elhasalt.

- Te itt olvasgathatsz, míg én még kémián ücsörgök...

- Ne mondd, hogy te nem olvastál egy betűt sem egész nap. - nézett felé Regi, de barátnője arcát nem láthatta, mert belefúródott a lepedőbe.

- Nem mondtam... - fordult a hátára fáradtan. - Túl letehetetlen az a könyv. - sóhajtott.

- Melyiket olvasod? - nézett Regi vissza a könyvére.

- Őőő.... - pirult el - Démon az erdő mélyén.... - mondta halkan.

- Jah, az egy jó romantikus regény. - mosolygott magában barátnője elfojtottan.

- Az... - sóhajtott Zora is zavartan mosolyogva.

- És ezt már elolvastad? - mutatott a kezében lévő könyvre Regi. A borítóra az volt írva: A sivatag hőse.

- Aham, olvastam. - bólintott -  kicsit gyorsan mentek benne az események.

- Nekem bejön. - olvasta hangtalanul tovább.

- Farkas merre jár?

- Asszem a haverjaival csatangol a városban.

- Akkor estére megint új barátnője lesz.... - forgatta Zora meg a szemét és lejött az ágyról.

- Hová készülsz?

- Hozok egy kis tejet meg műzlit.

- Behoznád a sütimet akkor a hűtőből? - kiáltott utána Regi.

- Aham. - felelte csak úgy a válla felett és becsukta maga mögött az ajtót.

Kiment a konyhába, ahol  2 másik lány zárta éppen be a hűtő ajtót nevetgélve. Valamivel nagyon jól elszórakoztak, ám mikor Zorát meglátták lefagyott a mosoly az arcukról. Kényelmetlenül köhintettek, s az egyikük így szólt:

- Gyere Mara, megmutatom az új postert amit kitettem a falamra!

- Oké! - felelte a másik lány, és sietve kimentek.

- Jó utat... - mondta halkan egymagában Zora, s kivette a tejet a hűtőből.

- Mégis milyen sütiről beszélhetett ez... - gondolkodott, s keresgélte a barátnője által említett ételt.

- Nah, biztos ez lesz az... - vett ki egy dobozt, s bevágta a hűtő ajtót. A polcról levette a műzlit és visszament a szobájukba. Könyökkel nyitotta az ajtót és lábbal csukta be, mert a keze tele volt.

- Itt a sütid. - dobta oda Regi ágyára a dobozt, és ő maga leült a kis asztalhoz elkészíteni és megenni a müzlijét.

- Köszi! - mutatta fel Regi a hüvelyk ujját, s olvasott tovább.

Zora elgondolkodva evett. Persze nem a matekon járt az agya, leginkább a már fentebb említett könyvön, ami vagyon a szívéhez nőtt, s szerencséjére vagy 6 kötet kijött belőle. Ő éppen a 2. felénél tartott, ami nagy boldogság volt számára, hisz tudta, hogy nem fog még egyhamar véget érni a hőn szeretett történet.

Ám gondolatai most másfelé is elhajlottak.. méghozzá egy olyan furcsa és izgalmas dolog felé, ami már hónapok óta nem hagyhatta nyugodni, pontosan, mióta bekerült a kollégiumba.

- Ha megint arra gondolsz, nem, nem megyek veled sehova éjjel. - szólalt meg Regi és nyújtózkodva felült a sütijéhez.

- De téged egyáltalán nem izgat ez az egész?? - nézett rá Zora, már meg sem lepődve azon, hogy barátnője tudja mire gondolt.

- Nem. - vágta rá. - Nem akarok vele foglalkozni. Egyébként is, ha kint talál az egyik tanár, nagyon megszívtuk.

- Azt mondjuk wc-re megyünk...

- Ketten?

- Lányok vagyunk, megtehetjük! - háborodott fel.

- Ha te mondod. - nevetett fel Regi.

- De most komolyan...

- Nem, akkor kérj meg valaki mást, mondjuk Farkast, vagy menj egyedül.

- Hát jó.. Farkas biztos szívesen elkísér... - tette karba a kezét és várta a reakciót.

- Neeem, nem mész vele sehova éjszaka, kettesben. - rázta meg Regi a fejét és beleharapott a kajájába.

- Akkor veled megyek, tudtam, hogy számíthatok rád! - vágott elégedett fejet és tovább kanalazott. Regi csak fáradtan sóhajtott, s szikrázó szemekkel nézett rá.

- Nehéz veled Zora...

***

Este, mikor már alváshoz készülődött mindenki, s a két lány már lefürödve, pizsamában feküdt az ágyában, egyszercsak valaki kopogott az ajtón.

- Bújj be. - kiáltott ki Regina.

- Sziasztok, lányok, én vagyok. - jött be vigyorogva Farkas.

- Jah, csak te vagy az. - vette elő a párnája alá dugott könyvét újra Zora.

- Én is örülök neked Zora. - vigyorgott elégedetten.

- Heló, merre jártál? - ült fel Regi.

- Boltban voltunk.

- Tudod, ki hiszi el. - mosolygott Zora.

- Hát ti! - nevetett kajánul a fiú.

- Csak szeretnéd. - mosolygott rá vissza Regi.

- Amúgy hogy jöttél be, azt hittem ilyenkor nektek már tilos ide jönni. - jött le közéjük Zora, s Regina ágyán leült.

- Nem látták, hogy bejöttem. - vonta meg a vállát.

- Nagyon rossz vagy. - felelte komoly hangon, kissé megvetően Regi. - Ma milyen értelmetlen hülyeséget csempészel be nekünk?

- Ezúttal nem hülyeség, és Zorának hoztam! - ingatta meg a fejét és a farzsebéből egy picike jegyzetfüzetet húzott elő.

- Zorának?? - háborodott fel Regi. A fiú ugyanis minden este bevitt valami kis apróságot, rendszerint értelmetlen dolgokat, mondjuk egyszer egy fél pogácsát. Igazából ezt mind csak azért tette, mert mint már mondtam, eléggé szórakozott srác volt. S emellett még azért is, mert titkon ürügyet keresett, hogy belopózhasson a lányokhoz, imádta a tiltott kalandokat. Főleg ha annak nyereménye egy Reginával töltött fél óra lehetett. Ugyanis bár sosem mondta senkinek, tetszett neki a lány.

- Sajnos most csak erre volt időm, de ez fontos lehet. - nyújtotta a kis füzetet Zorának, s ő értetlenül nézte.

- Ez mi? - vette át, s hosszan nézegette. Sötétkék borítójú füzet volt, és már igencsak réginek látszott, a szaga is dohos volt.

- Az iskola egy volt portásának jegyzetfüzete. Nagyon különös dolgokról ír benne, és gondoltam ez érdekelhet téged, mivel hasonlók is vannak benne, mint amiket te meséltél. - mondta neki komoly hangon, ami kicsit megrémítette a két lányt. Farkas csak igazán komoly helyzetekben beszélt ilyen rezzenetlenül komoly arccal.

- Köszi, hamar elolvasom. - bólintott.

- Nincs mit. - mosolyodott el.

- Nekem komolyan nem hoztál semmit...? - duzzogott Regi.

- Hátőő.... - túrt bele a fiú a zsebeibe. - Tudok adni egy rágót, ha attól jobban érzed magad. - nyújtotta felé a tenyerén árválkodó rágógumit.

- Igen, sokkal jobb. - kezdte el elégedetten rágni. - Már kezdett hiányérzetem lenni.

- Farkas, maga mégis mit keres ilyenkor a lányok szobájában?? - nyitott be a lányok nevelője, s igencsak hangosan és idegesen beszélt.

- Semmit, már indultam is. - felelte gyorsan, még mindig vigyorogva és kiment.

- Sziasztok csajok. - hallatszott a folyosóról.

- Pimasz egy gyerek. - jegyezte meg mérgesen a nevelő.

- No jól van lányok, lámpa oltás, szép álmokat! - kapcsolta le a lámpát az ajtóban állva. Zora felmászott az ágyára, gondosan a párnája alá rejtve a kis füzetet, a regénye mellé. Regina is bebújt a paplanja alá, s kényelmesen elhelyezkedett.

- Viszont! - hallatszott tőlük kórusban. A nevelő elmosolyodott, de csak igazán haloványan, majd kiment és becsukta az ajtót. Lassan odakint is lekapcsolódtak a lámpák és csönd támadt. Persze ez nem azt jelentette, hogy mindenki aludt is, csupán nem akartak balhét és mindent csak csöndben csináltak.

Így tettek a lányok is. Amint a nevelő nő elment előkerültek a párnák alól a hőn áhított könyvek. Felkapcs a kislámpát és mehet az éjjeli olvasás, ami ha valaki állt már neki olvasni éjjel, az tudja, hogy nem gyakran szokott rövid idő lenni.

- Nah milyen az a jegyzetfüzet, mi van benne? - kérdezte Regina barátnőjét.

- Várj.... - intette türelemre Zora, aki épp a saját kis romantikus regénye egy fejezetének végén járt.

- Oké... - mosolygott Regi és olvasott tovább. Csönd volt most, csak az utcáról beszűrődő autóhangok és kutyaugatás hallatszott. No meg annak a hangja, ahogy Regina rágózott. Ezért is volt meglepő, mikor Zora hirtelen megszólalt.

- Awwww……

- Megölelte? – mosolyodott el Regi.

- Meg. – vigyorgott beharapott ajakkal Zora.

- Gondoltam.

- Nah nézzük mit hozott ide Farkas… - tette le a regényt és elővette a kis füzetet.

- Nah?

- Várj, még most kezdem. – mondta, s kinyitotta.

- Eddig semmi érdekes nincs benne… csak ilyen kis jegyzetek, hogy a nem tudom, milyen tanárnak kell valami holnapra. – olvasgatta összeráncolt szemöldökkel.

- Az jó. – felelte Regi.

- Te hallod, itt hirtelen vége a füzetnek.  - forgatta így is úgy is, de egy mondat közepén hirtelen véget ért az írás.

- Mutasd! – tette le Regi a könyvét, s felnyúlt, hogy átvegye barátnőjétől a füzetet, aki lenyújtotta neki.

- Nem hiszem, hogy itt vége lenne… - ráncolta ő is a szemöldökét.

- Hát én sem, de nincs több.

- Hmm.. egy könyvben olvastam már ilyet….  – kelt fel Regi és az éjjeli szekrény felé nyúlt, s kutatni kezdett.

- Mit? – nézett érdeklődve le Zora.

- Mindjárt meglátjuk…  - vett elő a lány egy fél citromot és egy kést. Leszelt belőle egy szeletet és azt egy pohárba facsarta.

- Van itt nálad egy vékony ecset? – nézett fel barátnőjére.

- Hát, a szekrényemben talán találsz. – mutatott a szekrényre. Regi el is indult, csakhogy eléggé sötét volt és félúton majdnem elvágódótt.

- Zora, miért tartod a papucsod az út közepén??? – horkant fel.

- Én nem ott tartom, te rúgtad el odáig. – nevetett Zora.

- Meg ne szólalj! – nézett rá mérgesen - Neked kell az ecset. – mondta, mire Zora elhallgatott. Regina nagy nehezen odabotorkált a szekrényhez és kivett belőle egy naggyon vékony ecsetet.

- Most komolyan? – mutatta fel az ecsetet.

- Milyet kéne vennem, falfestő ecsetet? – vonta meg a vállát.

- Oké… - sóhajtott és visszament az asztalhoz. Kinyitotta a kívánt oldalon a füzetet, az ecsetet pedig a citrom lébe merítette, s ezzel kicsit megfestegette a lapot.

- Ha elrontod, nem állok jót magamért. – nézte értetlenül a jelenetet Zora.

- Nah, igazam volt! – nyújtotta elégedetten a füzetet az emeletes ágyon fekvő másik lánynak. A citrom létől a mondat másik fele is láthatóvá vált, sőt az egész oldal tele volt apró betűkkel írt szavakkal.

- Ezt meg hogy? – vette át elkápráztatva Zora.

- Szívesen. – mosolygott csípőre tett kézzel. – Tessék itt a többi, ha majd még kell. –  adta oda neki a poharat benne az ecsettel és visszafeküdt az ágyába.

Ekkor már Regina nem sokat olvasott, mert fáradt volt a hétfő miatt, és nemsoká lekapcsolta a villanyt, s aludni tért. Zora azonban hosszan olvasta a füzetet, mert nagyon különös dolgokat talált benne…

„ Egyik reggel az egyik tanárnő, aki a kollégiumban alszik éjjelente, odajött hozzám, hogy valaki egész éjszaka mászkált a folyosón, de mikor kiment, senkit sem talált ott. Azt mondtam neki, hogy valószínűleg a felettük lévő emeleten mászkált valaki, azért nem láthatta. Nem mondott semmit, de nem hiszem, hogy hitt nekem, nagyon meg volt rémülve.” – olvasta Zora a füzetet – „Pár nappal később egy másik tanár is jelentette ugyanezt, de egy emelettel feljebb. Onnan feljebb már nem lehetett menni. Egy héttel később a kollégiumban tűz ütött ki és az egyikük meghalt, a másikuk pedig kórházba került.

-Te jó ég… - hűlt el Zora, s mohón olvasta tovább.

„Mikor megvizsgálták a helyszínt, kiderült, hogy a tűz az ő szobájukból eredt, bár két különböző emeleten, másik szobában aludtak, mégis a tűz ugyanakkor ütötte fel a fejét. Emiatt azt kezdték rebesgetni, hogy valaki szándékosan gyújtotta fel a szobákat. Ám tettest sehogy sem találtak, nem voltak sem lábnyomok, sem ujjlenyomatok. Így lezárták az ügyet és igyekeztek eltussolni, a szobákat felújították és a kollégium ismét üzemelt. A szobákat mégsem merte többet senki használni.

Nem sokkal később megkértek, hogy éjszakai műszakot vállaljak, ugyanis az előző éjjeli őr, akit az ügy miatt felvettek, felmondott. Mivel igencsak szűkösen élek, muszáj volt elfogadnom, rengeteg pénzt ajánlottak… ám a dolgok egyre furcsábbak kezdtek lenni.

A folyosón lépteket hallottam, s kimentem megnézni, mi lehet az. Nem találtam ott semmit és senkit. Ám egyik éjjel a léptek egyértelműen a mosdó felé vezettek. Követtem hát, gondoltam az egyik diák lehetett az, s meg akartam róla bizonyosodni. Ám ott nem találtam senkit. Mikor visszafordultam, a csap egyik tekerője csupa vér volt.”

-Véres volt… - olvasta tágra nyitott szemekkel.

„Odaléptem, hogy megszemléljem, s erre a csap hirtelen megnyílt és ömlött belőle a hideg víz. Próbáltam elzárni, de nem tudtam, már nem lehetett tekerni, a víz mégis folyt. Ahogy megnéztem a kezem, csupa vér volt a csaptól. Ekkor pedig a csap maga is elkezdett vérezni, víz helyett vér folyt belőle, és minden kis résből szivárgott kifelé a vér. Ekkor pedig egy hang suttogott bele a fülembe:

-A vérük immáron a te kezedhez tapad….

S ekkor a csap elállt, s eltűnt a vér róla. A kezemről azonban sehogy sem tudtam lemosni.

Másnap kesztyűt kellett húznom, hogy senki se lássa. Gondoltam egyet, s bementem ahhoz a kollégámhoz, aki túlélte a tűzesetet. Még bent volt a kórházban, egyes hírek szerint, mert megőrült és nem mert kijönni onnan. Mikor bementem hozzá, rögtön felismert, és megragadta a kezemet, úgy mondta:

-Mondjon fel amilyen gyorsan csak tud, azt az iskolát megszállta az ördög!! Megöl mindenkit, aki az útjába kerül, és aki találkozik vele. – mondta, s a szeme véreres volt a kialvatlanságtól.

- De ki? – kérdeztem vissza rémülten.

- Ő… - csak ennyit felelt, s elengedte a kezemet.

Estére kiderült, hogy a vallomása szerint, ő látta az elkövetőt, a tűzesetért felelőst, egy fekete alak személyében. Miután ezt megtudtam, kaptuk is a telefont a kórházból: a nő szíven szúrta magát.

Aznap este folyt a tenyeremből a vér, és nem lehetett elállítani. Ez az ő műve. Holnap azonnal felmondok!”

-Regi, ez brutális, hallod, ébredj már!!! – dobott le hozzá egy párnát.

- Zora, mit akarsz, épp aludtam?! – kiáltott fel nyűgösen, s idegesen visszadobta neki a párnát.

- Nem csak képzelődtem Regi, azok a lépések tényleg igaziak, és valami furcsa dolog folyik itt!!

- Jól van, akkor most aludj… - fordult el.

- Az a nő látta és meghalt. És a másik tanárnő is. És a portás is hallotta. – sorolta izgatottan.

- Zora, ha egy mondattal is többet mondasz, én nem tudok többet aludni! Hagyj békén és aludj te is, holnap matek dogát fogtok írni.

- Kit érdekel a matek, mikor egy gyilkos mászkál a kollégium falai között! – háborodott fel, s a lámpák odakint hirtelen villogva felkapcsolódtak.

- Ez biztosan ő… - hűlt el Zora.

- Biztos.. csak a nevelő… - ijedt meg Regi is és a torkában dobogott a szíve. Lépések zaja hallatszott, amik közeledtek. Mintha egy árny állt volna meg az ajtajuk előtt. Aztán eltűnt.

- Egek…. – ziháltak halkan. Ekkor váratlanul nyílt az ajtó.

- Lányok, maguk miért nem alszanak? – vonta őket kérdőre az ügyeletes tanár. A lányok annyira megrémültek, hogy felsikoltottak.

-Az isten szerelmére, mit sikoltoznak az éjszaka közepén?? – fogta be a fülét álmosan a tanár.

- Elnézést… - ziháltak éppen megnyugodva a lányok.

- Ha kiderül, hogy megint horrorfilmet néznek valamelyik elektronikus kütyüjükön, megnézhetik magukat! Tessék aludni! – mondta mérgesen és bevágta az ajtót.

- Látod, kell neked ijesztgetni! – kiáltott fel mérgesen Regi az emeletre.

- Ez nem ő volt, de ő is itt van, hidd el. Bizonyítékom van. – tette le a füzetet az éjjeli szekrényébe, s lekapcsolta a villanyt.

- Jóéjt Regi.

- Nagyon vicces vagy.