~Szárnyalnom kell!

Vissza fordulnék, de nem tehetem, nem nézhetek hátra, az utam csakis előre vezet.
Leszállok egy kis szirten... kémlelem az eget, azt a légörvényes eget, amiben oly nehéz repülni és szabadon szárnyalni.
Kezek kötnek meg, barátságok adnak szárnyat, jobb életek fakadnak amerre jársz.
Légy méltó rá, hogy te légy az, akire felnéznek, ne félelem hajtsa melléd őket. Én csakis ezt akarom: szeressenek, ne bántsanak engemet.
Tudom rövid az időm, és attól félek elszúrom... a félelmeim valóra válnak, és én elveszek bennük.... Az életemet nem kezdhetem újra, mint egy játékot.... csak egy van belőle, és azt ki akarom élvezni, és véghez vinni mindent, amit akarok.
Sikerülnie kell... még akkor is ha ezrek állnak elém... nem adhatom fel, nem vonulok vissza, megkűzdök, és kitartok azok mellett, akik velem kűzdenek! Ezt akarom elérni. Legyen kivel kűzdeni, és legyen miért.
Bár sajnos sokszor kell megállnom pihenni... Szükségem van a bátorításra, hogy kitartóbb legyek.... Szégyenlem, hogy ilyen vagyok... Szükségem van rátok. És az álmaimra.
Azokra a gyönyörű, nem evilági álmokra, amik a fejemben születnek meg s válnak valóvá. Bárcsak igaziak lennének.. egy másik dimenzió szülöttei. És én megtalálnám az átjárót.
De addig is... az enyémek vagytok.. az én fejemből születtetek meg, és arra vártok csak, hogy másokat is boldoggá tegyetek. és én arra várok, hogy megmutathassam mindegyikőtöket.
Nem kell soká várnotok... A reflektor fény a tiétek... ahogyan a tietek a szívemben is.
Repülök hát tovább.. felszállok az olykor felhős égre, és szárnyalok tovább... mert ennek élek!

~ W.Sz.V.