Betegen is sárkánylovas

Reggel úgy ébredtem, hogy valami nem stimmel. Nem az, hogy a sárkányok már régen össze-vissza futkostak a házban. És nem is az, hogy Füsti ennek ellenére még mindig a lábaimon feküdt, és lustán nézte a televíziót. Inkább… a torkom.

Köhögve ültem fel, és hirtelen olyan pocsékul éreztem magam, mint már nagyon régen. Erre mindenki felém kapta a fejét és odasereglettek, majd egyszerre ordították a fülembe:

- HALAS JÓ REGGELT, VERAAAAAAAAA!!

- Ugye mostmár reggelizünk? *-* - ugrált Aqua.

Elmosolyodtam, mert minden reggel valahogy így köszöntenek, mikor ők előbb kelnek. És ez egyszerűen annyira aranyos. Imádom őket.

- Igen… khüm, gyertek. – köhintetten közbe és bágyadtan feltápászkodtam. Beleléptem a papucsaimba és kicsoszogtam a konyháig. Olyan fáradtan, mintha egy éve nem aludtam volna. A sárkányok meg csak ugráltak és vidáman csacsogtak nekem mindenfélét, ahogy követtek.

- Képzeld, tegnap este nem találtam ugye a plüss halamat, de Drágakő megtalálta nekem odakint! – lelkesedett Aqua és közben odadörgölőzött az említett Drágához.

- Nagyon szívesen. – nevetett.

- Vera, ugye elmehetek ma Vikiékhez Starfire-vel játszani? *-* - ez meg persze Auróra volt.

- Persze, ha Viki megengedte… - nyitottam ki a mélyhűtőt, hogy elővegyem nekik a halakat reggelire. Ők közben megálltak az ajtóban (mert nem fértek volna be mind), csak Füsti ugrott fel a pultra, ahogyan azt szokta.

- Én ma szardíniát kérek! – ült le méltóságteljesen.

- Én lazacot! – kiabált oda Au.

- Én heringet. – mosolygott szégyenlősen Fagyi.

- Én meg makrélát! – mondta a két éjfúria egyszerre, amin aztán összemosolyogtak.

Fáradtan biccentettem, és elővettem a halakat, majd a tálakat kezdtem keresni. Nem voltak sehol, szóval csípőre tett kezekkel, várakozón néztem a többiekre.

- Srácok, hol vannak a tálaitok?

Erre ahányan voltak, annyifelé futottak a házban! Auróra a nappaliból hozta elő a tányérját, Fagyi a folyosó végéig szaladt csak el, Aqua kirohant a kertbe és hosszú percekre el is tűnt, Füsti és Drágakő meg a nappaliból jöttek vissza, szájukban a tálakkal.

Elégedetten mosolyodtam el a cuki sárkánypofikon, majd mindegyiküknek odaadtam a reggeli adagját, és habzsolva enni kezdtek. Végre Aqua is befutott és mindene csupa sár, meg föld volt!

- Aqua, mondd, hogy nem a föld alól kapartad elő azt a tányért… – fogtam a fejem. Csak vigyorgott.

- Akkor nem mondom… - nézett bociszemekkel és letette előttem a tányérját. Mosolyomat visszafojtva felvettem, kicsit elmostam, hogy ne legyen koszos, és rátettem a reggelijét. Már ugrott volna érte, de még előbb lesöpörtem egy kis földet a fejéről és a tányért kivittem a folyosóra, hogy ne kelljen megint az egész konyhát felmosni!

Letettem a halakat a földre, ő meg szinte egy pillanat alatt felszippantotta.

Mikor végeztek, mind elfutottak játszani, én meg elmostam a tálakat és letettem a csöpögtetőbe. Fáradtan sóhajtottam, majd főztem magamnak egy teát és azzal a kezemben visszaballagtam a hálóba, beültem az ágyamba és elkezdtem kapcsolgatni a csatornák között. Nemsokára Fagyi is mellém ült.

Néztem kicsit valami számomra ismeretlen szappanoperát, amire odakapcsoltam, és a teát szürcsölgetve köhögtem. Fájt a torkom, köhögtem és hamarosan elkezdett folyni az orrom. Vagy nem kaptam levegőt, vagy csak folyton törölgetnem kellett az orrom. A mellettem tévéző Fagyinak hamar feltűnt, hogy valami nincs rendben.

- Jól vagy, Vera? – nézett rám aggodalmasan. Elmosolyodva megsimogattam a nóziját, és megingattam a fejemet.

- Persze, minden oké… A teától máris jobb. – ittam ki az utolsó cseppig. – Még sok dolgunk van ma.

- De biztosan jól érzed magad? – kezdett el követni, mikor felálltam.

- Igen, jól vagyok, nyugi! – köhögéssel küszködve nevettem egyet, majd a szekrényhez léptem és kidobáltam belőle pár ruhát. Felöltöztem, majd átgondoltam, mit is kell ma megcsinálnom.

Először is fel kéne porszívózni a nappaliban, mert Füstiék múltkor mindent összemaszatoltak, miután bejöttek a sárból, jah meg Auróra lemorzsázta keksszel a kanapét… És akkor még füvet is kéne nyírni, meg Fagyi valami olyat mondott, hogy Aqua egyik játéka fent van a tetőn… Pontosabban a kéményben. Fogalmam sincs, hogy érték el, hogy oda került, de jobb, ha nem kérdezek rá. Tapasztalat.

- Kezdjük a kéménnyel… - sóhajtottam és felültem Fagyi hátára. Kimentünk és felvitt a tetőre, ahol kikapartam a kéményből azt a kis labdát, amit a többiek valahogy bedobtak oda. Mire végeztem, az egyik karom teljesen kormos lett! Ruhástul be kellett tartanom a csap alá, és jól lemosni. A felsőm még most is olyan…

Ezután nekiláttam porszívózni, közben Füsti fellökte a fogasomat, akkor abba kellett hagynom, hogy leszidjam, és miután szemügyre vettem, hogy nincs baja, biztonságosan visszategyem a tárgyat a helyére.

Aztán mire folytattam volna, Drágakő kiabált kintről, hogy Aqua elvágta a mancsát játék közben egy nagy kővel. Nah akkor rohantam egy elsősegély dobozzal a kezemben, és szépen megtisztítottam a sebét, majd be is kötöztem. Azután pedig utasítottam Drágakövet, hogy kísérje be Aquát a hálóba, és ne engedje, hogy kitegye a lábát a házból!

Míg ők bementek, Auróra elrepült Vikiékhez, és egy pillanat alatt eltűnt a szemem elől. Már majdnem sikerült visszamennem a házba, hogy akkor folytatom a munkát a nappaliban, mikor meghallottam egy idegen sárkány hangját. Odanéztem, és láttam, hogy a kertünkben ott áll egy ismeretlen Rettenetes rém, meg egy Thunderclaw és Fagyival veszekszenek.

(Igen, erről a cukiságról beszélek, csak ez a példány kicsit sem volt olyan kedves, mint képzeltem -_- )

Fagyi köztudottan nem egy túl harcias típus, de azért elég nagy szópárbajba keveredhettek, mert hallottam a hangján, hogy egyre idegesebb. Gyorsan szóltam Füstinek, az egyetlennek, aki éppen ráért, és mi is odamentünk, hogy megérdeklődjük, mi történik.

A két vad sárkány látszólag nem zavartatta magát, hogy a mi területünkön zavargolódnak és még vitatkoznak is! Méghozzá azon, hogy állításuk szerint Fagyi volt velük a goromba. Amit alapvetően azért nem hiszek el, mert Fagyi olyan szelíd, mint egy ma született bárány.

Azért meghallgattam mindhármuk beszámolóját, és miután leszűrtem magamnak, hogy ezek az én kertemben akartak portyázni, aztán mikor Fagyi megkérdezte, mit csinálnak nálunk, visszatámadással próbálták védeni magukat, nah azután a lehető legnyugodtabb hangnemben elmagyaráztam nekik, hogy ez itt nem az ő felségterületük, és szerintem jobb, ha lelépnek. Nem volt kedvem ilyen rossz állapotban vitatkozni! Még ha azt nem is hiszik el vad sárkányok lévén, hogy én megdolgoztam ezért a telekért, és esetleg semmibe veszik, akkor is kemény 5 sárkánnyal élek itt, szóval ne akarják nekem bemesélni, hogy ők már mióta itt laknak!

Miután rájöttek, hogy engem nem lehet átverni, és meglátták Drágakövet az ajtóban, ezzel tudatosult bennük, hogy hát mégis erőfölényben vagyunk, szóval jobban teszik, ha elhúzzák a csíkot! Régen voltam ilyen megkönnyebbült, mert pár perccel ezelőtt azt hittem, hogy nekünk jönnek.

Erőtlenül felköhögtem és igyekeztem vissza a házba, amikor Fagyi hirtelen elém lépett és az orrát nekinyomta a homlokomnak. Mikor elhúzta a fejét, az arca nagyon ijedt volt.

- Vera, te lázas vagy!

- Mi, dehogy, az kizárt! – tapogattam magamat, de ami azt illeti, tényleg úgy éreztem magamat, mint egy főttrák.

A két sárkány bekísért, majd a többiekkel együtt befektettek az ágyba, és nem engedték, hogy bármit csináljak! Drágakő betett a fejem alá extra sok párnát, Aqua odahordott egy halom zsebkendőt, és míg Fagyi teát főzött a konyhában, Füsti bedugott egy hőmérőt a hónom alá.

- Srácok, tényleg, jól vagyok, még ezernyi dolgom van, engedjetek már felkelni! – ültem fel türelmetlenül, de a mancsaikkal visszalöktek.

- Az várhat, pihenésre van szükséged! – felelték és Fagyi visszatért a teával. Letette a kisszekrényemre, és aggódva nézegetett.

Tényleg elég borzalmasan festhettem, mert rosszul is éreztem magam, de nem akartam beteg lenni! Olyan sok teendőm van, még írni is akartam, és ha én nem csinálom ezeket meg, akkor ki fogja? Nem könnyű dolog 5 sárkánnyal élni.

Egyszercsak csapódott kint az ajtó, majd pár gyors lépészaj után Au vágódott be a háló ajtaján.

- Srácok, nem tudjátok, hol van az a gumikacsa, amivel múltkor fürödtem? – kérdezett vidáman, de mikor meglátta, hogy az ágyban fekszem, és mindenki körülöttem ücsörög, teljesen lefagyott és elkomorodott az arca.

- Mi történt?? Beteg vagy? Ugye nem lesz bajod? Te jó ég, meg fog halni, Vera, mondd, hogy túl fogod élni!! – ugrott oda és hozzámbújtatta a fejét. Röhögve toltam arrébb.

- Nyugi már, csak egy kis megfázás, semmi több! – nevettem tovább, majd tüsszentettem egy nagyot. Egyszerre válaszoltak:

- Egészségedre!

Azután elgondolkodva ültek velem szemben és csak figyeltek engem.

- Mi az? Komolyan nem engedtek mást csinálni? – nevettem kínomban. Egyszerre rázták meg a fejüket, ami ijesztő.

- Naná, hogy nem!

- Igen, és biztos, hogy Starékhoz sem megyek vissza. Itt maradunk és szórakoztatunk téged! ^^ – mosolyodott el Auróra. Mindenki boldogan osztotta a véleményét.

- Igen, Vera! Mindig mindenben segítesz nekünk, vigyázol ránk, játszasz és törődsz velünk! Még takarítasz is utánunk. – mosolyogtak – Szóval itt az ideje, hogy viszonozzuk!

Meghatódva néztem velük farkas szemet. Hol egyikőjüket, hol másikukat figyeltem. Teljesen komolyan gondolták. Elállt a szavam.

- É-én… Oké, rendben. – nevettem fel.

- És én már tudom is, hogy mit fogunk csinálni! ;)  – kacsintott Au, és benyomta a TV-t, majd valamit matatott és hozzá kötötte a számítógépemet! Pötyögött a billentyűzeten, majd felém fordult.

- Mondj egy számot 1 és 26 között!

- Őőő… 7?

- Tökéletes választás, hölgyem! – mosolygott, majd megint pötyögni kezdett és végül a tv-n elindult a Miraculous 7. része! A Wifi Lady-s.

- Ah, imádlak, tudod, hogy mi kell nekem *-* - csillantak fel a szemeim, majd mindenki behelyezkedett mellém és nézni kezdtük a részt.

Ezután még megnéztük a Gömböcös részt, az Álmacskát (két Cicafiú egyszerre, hihi), meg a Gonosz rajzolót, mert az az egyik kedvencem *-* meg még sok másikat, majdnem a fél évadot! Közben meg felváltva szóltunk közbe valamivel, pl olyanokkal, hogy „Ez olyan cuki volt!”, meg hogy „Szegényem! :c ” és „Mondd már meg nekiii!!”. Jah és nem elhanyagolható, mikor Drágakő megelégelte a dolgot valahol a Parfümhercegnős résznél, és bekiabálta, hogy „Jó’ van, hagyd már a szlogent, Halálfej, senki nem kíváncsi rá!” , amin egyébként úgy felröhögtem, hogy egyszerre nevettem és köhögtem.

A mozidélután során még természetesen sor került az Így neveld a sárkányodat filmekre is, például megnéztük az Éjfúria ajándékát, és együtt olvadoztunk a bébisárkányokon. Biztosítottam a többieket, hogy ők még ennél is aranyosabbak voltak piciben!

Közben írtam a barátnőknek is, és természetesen magamhoz híven mindenkinek elújságoltam, hogy ramatyul érzem magam XD Jöttek a jobbulást kívánó válaszok, meg közben bevillant egy-egy új fanfikció értesítése is.

Csakhogy ezeket Au nem engedte, hogy elolvassam :’( Ehelyett ragaszkodott hozzá, hogy ők olvassák fel. Amiből persze az lett, hogy kitalálták, hogy nem felolvassák, hanem eljátszák nekem! Drágakő volt Marinette, Füsti Adrien, míg Auróra Alyát játszotta, Aqua elbohóckodta Halálfej szerepét, Fagyi meg felolvasta az egészet, hogy mindenki tudja mi a dolga, és semmi részletről ne maradjak le, amit a kedves írónő leírt.

Persze az egész abból állt, hogy röhögve, és ettől össze-vissza támolyogva nyökögték a szövegeket, míg Fagyi próbálta lelkiismeretesen, rendesen olvasni. Hát emberek, én mondom, értelmezhetetlen volt az egész, de úgy nevettem rajtuk! XD

- És akkor a hőspáros megindult az Akuma felé, de egyszercsak… – próbált volna olvasni a sikló, mire Aqua fogta magát és egyszerűen beugrott Drágakő és Füsti közé.

- Vége a harcnak, a két talizmán mától az enyém! – nevetett szájában a gyűrűvel meg a fülbevalóval, amit az egyik polcomról szerváltak, hogy hitelesebb legyen a dolog. Ezután Aqua, vagyis bocsánat, Halálfej, nemes egyszerűséggel elrohant az ékszerekkel. Fagyi méltatlanul (de nevetve) utána rohant, Auróra eldőlt a röhögéstől, a hoppon maradt egykori hősök meg megszeppenve bámultak össze és megpróbáltak alkalmazkodni a szituációhoz azzal, hogy eljátszották, hogy most megtudták, hogy ki a másik.

Miközben a háttérben Aqua apokaliptikus vonásokat adott a történetnek, Auróra csókot követelve pattogott az ágyam mellett, míg Drágakő és Füsti megpróbálkozott valami romantikusabb jelenettel, de úgy elröhögték, hogy egymásra estek. Ekkor már nevetve kérleltem őket, hogy hagyják abba, mert megfulladok.

- Oké srácok, elég! Elég lesz, meggyilkoljátok a fanfikciót XDD

- Nem tetszett? – jöttek mind oda nevetve.

- Ami azt illeti, borzalmas volt! – nyögtem ki – De imádtam! Csak légyszi... mégegyszer neeee XD – röhögtem és átöleltem őket.

- Ti vagytok a legjobbak skacok…

- Te meg a legjobb gazda! – nyaltak képen.

Nagyot sóhajtva engedtem el őket. Belekortyoltam a teámba, míg ők elpakolták a kellékeket, a gyűrűt meg a fülbevalót is visszatették a helyükre. El voltam képedve, hogy milyen rendesek lettek hirtelen.

- Figyi… - szólaltam meg. Ismét körém gyűltek és vigyorogva néztek rám.

- Igen, Vera?

- Ígérjétek meg… Hogy amikor másodszorra olvasom azt, amit eljátszottatok, NEM fogtok közbe szólni xd – vettem el Fagyitól a telefonomat és visszapörgettem a storyt az elejére, majd lezártam a képernyőt és letettem a tárgyat.

- Oké, ígérjük!

- De azért ezt még megnézed? – kérlelt Aqua a gép előtt támaszkodva.

- Mutasd. – helyezkedtem vissza és mindenki leült az ágy köré, Füsti szokás szerint a lábaimra.

És akkor bevillant a kép a TV-n.

Ismét csak röhögésben törtünk ki, és hosszú percekig nem tudtunk leállni. Bár nem is bántam.

Ezek a sárkányok egyszerűen csodálatosak! Igaz barátok. Bármit mond bárki, bárhogy próbálják egy történetben gonosznak beállítani a sárkányokat, én tudom, hogy mindegyikükben van egy kis jó. Egy kis játékosság, egy kis kedvesség. Egy kis szeretet. De az enyémekben, bennük ennél több nem is lehetne! És én mindegyiküket imádom. Köszönöm srácok <3