A kollégium gyilkosa - 3. nap (hajnal)

3. nap

(hajnal)

Nos, nem igazán nappal, inkább hajnalban kezdődik az ezen a napon történt érdekes dolgok sora.

Fél 5 körül ugyanis, a mostanában rosszul alvó Zora, ismét különös hangokra ébredt. Lépések zajára. Mint majdnem minden éjszaka.

- Regi… - szólította meg lehunyt szemekkel, mert nem merte azokat kinyitni. A léptek közeledtek az ajtó felé.

- Regi! – ismételte meg hangosabban, mert barátnője nem felelt.

- Hallom… - jött végre a halk válasz. Ő sem mert megmoccanni. Már ő is elolvasta, mi állt a jegyzetfüzetben, de még az a kevéske dolog, amiket Zora előtte elmondott, és az, ahogyan mondta, az is megrémítette.

A lépések egyszercsak elhallgattak közvetlenül az ajtó előtt.

- Be fog jönni…. – tátogott hangtalanul Regi, és nagyot nyelt.

Az ajtó valóban megmozdult, hallatszott, ahogyan nyikorgott. A lépések pedig lassan közeledtek az ágy felé.

- Meglepiiiiiiiiii! – világított telefonja vakujával a lányok képébe Farkas.

- Ember, normális vagy???  - vágta hozzá mindkét lány a párnáját, mire megtántorodott és kénytelen volt leülni a másik ágyra.

- Úgy kell neked.

- Látnotok kellett volna magatokat… - vigyorodott ismét el a fiú.

- Miért vagy itt ilyenkor? – váltott témát Regi.

- Furcsa hangokat hallottam, amik ide vezettek. De látom nem ti voltatok.

- Jól látod, nem vagyok olyan hülye, hogy kimenjek éjszaka a sötét folyosóra, főleg a jegyzetfüzeted után.

- Én kimennék. – mondta Zora.

- Nem mondtam, hogy nem mennél ki.

- Azt hittem te is megijedtél tegnap este. – állt fel Farkas és gondosan becsukta az ajtót.

- Meg, de annál jobban érdekel. – ültek fel a lányok is.

- Amugy én meg azt hittem, bezártad az ajtót Regi!

- Be is zártam!

- Nyugi, kulccsal jöttem be. – mutatta fel csörömpölve Farkas.

- Szóval nálad van a kulcsom!

- Jah, nálunk hagytad multkor. – dobta oda neki.

- Egyébként, ha már itt vagy… mi volt az, ami nem telefon téma? – kérdezett Regi.

- Igen, az engem is érdekelne. – kezdett érdeklődni Zora is – Te is láttad az árnyat??

- Nem… én mást láttam. – ült vissza az üres ágyra Farkas. – Körül akartam nézni a folyosón, és Gergő utánam jött, aztán meg megtámadott. – dőlt hátra a legnagyobb nyugalommal.

- Megtámadott?? – kerekedett el a lányok szeme.

- Aham. Konkrétan megakart folytani…

- Te jó ég!!

- De azt gyanítom, hogy nem szabad akaratából tette…

- Ezt meg hogy érted, Farkas?

- Sárga volt a szeme, és nagyon furcsán bámult rám… És vigyorgott… - emlékezett vissza a fiú, és végigfutott a hátán a gondolattól a hideg.

- Vér… folyt a tenyeréből.

- Micsoda? Vér??

- Ijj… - remegett meg Regi, nem igen bírta a vér gondolatát.

- Igen… Aztán hirtelen eltűnt, én meg ott maradtam egyedül, egy véres felsőben! Ugyanis megérintette a vállamat.

- De ugye nem lett semmi bajod?? – ijedt meg Regina.

- Nem, az ijedtségen kívül minden rendben…

- Szóval…. vér folyt a kezéből? – gondolkodott tovább Zora.

- Igen… Neked is az jutott eszedbe, ami nekem, Zora?

- Mire gondoltok? – nézett rájuk felváltva Regi.

- Annak az embernek is vér folyt a kezéből, mikor a tanárnő meghalt… Annak akié az a kis jegyzet volt!

- Pontosan. – bólintott Farkas.

- Szóval.. szerintetek, őt is hasonlóan elkapta, mint azt az embert?

- Igen. És szerintem irányítani is tudja.

- Ahj, bárcsak többet tudnánk erről az egészről! – töprengett Zora, amivel mind egyet értettek, s nagy csönd támadt.

A vihar már lassan csendesült, így ismét feketeség sugárzott be a szobákba, mely ellen a függönyök vívtak komoly csatát, hogy senkit se lephessen el a sötétség félelme.

Ahogy a nagy csöndben gondolkodtak a fiatalok, Farkas már éppen azon töprengett, hogy mivel minden rendben van, talán vissza kellene mennie a szobájába.. Amikor váratlanul Regina szólalt meg.

- Szegény cica… - suttogta.

- Milyen cica? – néztek rá a többiek.

- Ti nem halljátok? – nézett vissza.

- Nem.. mit?

- Sír megint egy macska… itt a közelben. – felelte. A többiek összenéztek rémülten, majd ismét Reginára meredtek.

- Regi, meg tudnád találni, honnan jön a hang? – kérdezte Farkas.

- Igen… a folyosó felől jön… - mondta félve. – De én ugyan ki nem megyek! De miért olyan fontos ez?

- Nem tudom.. de valami azt súgja fontos. – gondolkozott el Farkas és felállt.

- Kimegyek veled. – pattant fel Zora izgatottan és lemászott az ágyról. Kezébe vette a telefonját, azzal világítva, lassan nyitották ki az ajtót, és kilestek.

- Én nem látok semmit… - mondta Zora.

- Én sem. És nem is hallok. – felelte Farkas.

- Nyugi Regi, nincs kint semmi.

- Biztos? – lopakodott melléjük és ő is kinézett.

- De… hogy jutott be a kollégiumba? – nézett a folyosó vége felé.

- Kicsoda?

- Hát az a cirmos cica.

- Cica?

- Ahj, ennyire ne legyetek már hülyék! – indult el a folyosón Regi – Arról a macskáról beszélek ott, a folyosó végén!

- Ne pánikolj be Regi.. de… én tényleg nem látok semmit.

- Én sem.. a folyosó üres. – mondta Zora is.

- De.. ott van! – fordult rémülten vissza, és hol a többiekre, hol a csak számára látható macskára nézett. – Oké, eléggé sovány, szinte kilátszik a csontja… De akkor is ott van szegényem! – mondta és oda sétált a folyosó végére az ablakhoz.

- Mi folyik itt? – nézett Zora Farkasra.

- Fogalmam sincs… - vakarta meg a fejét és odamentek Regihez.

- Nyugi cicuskám… Nem bántalak, gyere csak! – ciccegett Regi, láthatóan az ablakpárkánynak.  De mikor megfordult, a többiek már egy macskát láttak a kezében. Egy csontvékony macskát. De ez nem túlzás, az állatnak valóban minden ponton látszódott, vékony bundája alatt hol a csontváza. Halkan vinnyogott, majd Regi simogatása nyomán dorombolni kezdett.

- Hogy került ide? – képedtek el.

- Végre befejeztétek a hülyéskedést. – forgatta meg Regi a szemét. – Már kezdett idegesíteni.

- Hogy lehet ilyen csontsovány egy cica? Ki éheztetett így ki, mi? – simogatta mosolyogva meg Zora is.

- Fogalmam sincs.. csodállkozom, hogy ilyen soványan még egyáltalán él.. és így képes ugrálni.

- Regi…. Zora….  – simította végig a macska oldalát Farkas. – Ti is érzitek, ugye? Hogy milyen hideg a teste.

- Igen.. valóban nagyon hideg szegény. – simította Zora végig a cicus vékony farkát.

- Ilyen hideg nem lehet egy macska… - gondolkodott el Zora. – Nekünk voltak macskáink.

- Huha…. – hökkent meg teljesen Farkas és egy percre elnémult.

- Mi a baj? – néztek rá a lányok.

- Tedd ide a kezed. – fogta meg Zora kezét és oda tette a macska szívére.

- Nincsen szívverése… - suttogta Zora. Regina is félve megtapintotta, de ő sem érezte.

- Ez… ez a macska… - hőköl hátra Zora.

- A macska már halott….

- De... nem lehet halott! – védekezett rémülten Regina. – Hiszen mozog!

- Igaza van Farkasnak Regina… - kezdte Zora. – Ez nem lehet élő. Inkább csak… egy szellem.

- Ne nevettessetek már! – tette le a cicát Regina. – Szellemek nem léteznek…. – nevetett ijedten.

- Ahogyan fekete árnyak sem, amik vérrel a falra írnak, meg megszállnak. – tette karba a kezét Zora.

- De ez akkor is abszurd!

- Srácok, asszem mennünk kéne, azt hiszem, jön egy tanár! – suttogta Farkas.

- Mijáu! – nyávogott a macska és befutott egy üres szobába.

- Menjünk utána! – adta az ötletet Regina és bementek utána a szobába. Becsukták az ajtót s várták, hogy a nevelő léptei elhalkuljanak.

- Ember, azt hittem lebukunk… - vett mély lélegzetet Zora.

- Öhm…. srácok.. engem kiráz ettől a szobától a hideg. – suttogott Regina.

A szoba igen kicsi volt, egy ágy volt benne, rajta volt egy összehajtogatott fehér ágynemű, valamint pár polc, meg egy kis asztal, rajta egy kávéfőzővel. Körös-körül temérdek doboz, a tapéta pedig nagy foltokban leszakadt és a padlón hevert. Ugyanez volt a helyzet a plafonnal is. Az ágy mellett a falon pedig… égés nyomok voltak.

- Ez milyen hely lehet? – nézett körbe Zora.

- Azt mondanám, ez az egyik szoba, ami a jegyzet szerint leégett… - nézett körbe Farkas.

- Valami baj lesz, légyszi menjünk innen!! – kereste Regi rémülten a cicát. – Ahj, hol lehetsz?? Cicc, cicc!

- Nagyon furcsa…. – világított telefonjával Farkas a falra és megszemlélte.

- Nem csodállkozom, hogy senki nem akar itt aludni. – tette karba a kezét Zora is.

- Mijáu! – nyávogott a cica az egyik doboz halom mögül.

- Jahj végre megvagy! – rohant megkönnyebbülten oda Regi, és ölébe emelte a macskát.

- Nézd, itt van valami a falban! – ment oda Zora és a vakolat alól valóban valami papírdarab kandikált ki.

- Mi lehet az? – lepődött meg Regi is. Zora megpróbálta kihúzni az odatapasztott valamit, de Farkas odasietett.

- Vigyázz, el ne szakítsd! – vett elő egy bicskát és nagy nehezen levakarta a faldarabot a… kis füzetről??

- Nézzétek!! – mutatta fel tágra nyílt szemekkel.

- Pont olyan, mint az a másik jegyzet, amit a földben találtál Farkas. – borzongott meg Regina. – Csak az kék volt, ez meg sárga.

- Ezt viszem! – tette VOLNA zsebre a tárgyat Farkas, mikor a macska hirtelen fújni kezdett az ablak felé.

- Mi a baj cicus? – nézett oda Regina is. Valami fekete, sűrű anyag, mintha füst lenne, szivárgott befelé az ablak résein.

- Nem nem, ez nagyon nem jó!! – hőköltek hátra.

- Az engem illet, kölyök! – suttogott egy hang és a feketeség egy alakká állt össze, melynek se arca, se lelke, de ami mégis megpróbálta kivenni a füzetet a fiú kezéből.

- Azt már nem! – rántotta vissza.

- Előbb ki kellett volna szállnod ebből a játékból… - nevetett ördögien – Hamarosan ti is csak olyan szellemekké váltok, mint annak az agyatlannak a macskája!

- Majd meglátjuk, ki lesz az agyatlan szellem!! – csapott Zora a telefonjával a sötét árny „kezére”, ami még mindig a füzetet fogta.

Ekkor azonban meglepő módon eleresztette, s ezzel a lendülettel már rohantak is ki a szobából, vissza a lányokéba.

- Ostoba lány… - susogott a füstszerű árny és a szobában szertefoszlott.

- Zárjátok be az ajtót!!!!!! – kiabált Regina, aki a macskával elsőnek esett be az ajtón, majd a hátul futó Zora becsapta maga mögött az ajtót, és a lehető leggyorsabban próbálta megtalálni a sötétben kulcsával a kulcslyukat, hogy be is zárja azt.

- Ugyan, az ablakon is átjött!! – vágta végre zsebre a füzetet Farkas.

- Nem hallok lépteket. – fülelt Zora az ajtónak tapasztott fülekkel.

- Talán nem követ ide… - remegett Regi lába. Az ölében heverő macska felpattant és idegesen körbe járt, majd Farkasra nézett és leült elé.

- Mit csinálhat? – ment Regi Farkas mellé és félelmében bele karolt, hogy nagyobb biztonságban érezze magát. Kicsit el is pirult.

- Fogalmam sincs... – nézték mind. A macska nem tágított, zavarba hozó zöld szempárral nézett egyenesen Farkas szemébe, majd a zsebére, és megpróbált felágaskodni.

- Erre gondolsz? – vette elő a fiú a füzetet. A macska megszagolta, majd hirtelen a szájába vette és elfutott vele a szobában.

- Hé, hozd vissza!! – ugrottak 3-an is utána, de a macska kisiklott a kezeik közül, s az emeletes ágyra ugrott.

- Nyugi, nem bántunk cicus… csak add szépen vissza! – mászott utána Zora, ahol a macska ledobta a paplanra a füzetet, ami így kinyílt. Ekkor felnézett Zorára, majd ismét a füzetre.

Az ablakon beszűrődő kevéske holdfényben az üres lapokon előtűntek az apró írott betűk.

- Nézzétek… - emelte fel a füzetet. – A cicuska nem is olyan butus. – simogatta meg mosolyogva.

- Mutasd! – nyújtotta kezét Farkas és Zora le is dobta neki.

- Lányok, azt hiszem megtaláltuk a füzet folytatását!! – mosolyodott el Farkas.

- Gratulálok… - hallatszott az árny hangja, mire felkapták a fejüket. Azonban semmit sem láttak. Regi ijedten lapult a mellette álló Farkashoz.

- Hol van?? – szorította meg a karját, s a macska fújva mellé ugrott.

- N-nézd… - suttogott Farkas és a már velük szemben álló Zorára meredt. A lány szeme citromsárga volt.

- Olvasd csak el… úgyis mind az enyémek lesztek. – szólt Zora az árny hangján, s közben kísértetiesen megnyalta a száját. – Már várom a percet…

- Zora, kűzdj ellene!! – kiáltott rá Farkas rémülten, s ekkor a macska nekiugrott a lánynak. Ott karmolta a lábát, ahol tudta, és Zora szinte azonnal felriadt. Szeme hirtelen visszaváltozott, s halálra váltan szedte le magáról az állatot. Mikor a macska is látta, hogy Zora ismét a régi, ő is megnyugodott és próbált dörgölőzve bocsánatot kérni tőle.

- Mi történt?? Az előbb még az ágyon voltam, mennyi idő esett ki és miért??

- Zora! – ugrott oda Regina is és megölelte. – Azt hittem meg fogja ölni mindegyikőnket!!

- Igen… - vett mély levegőket Farkas – méghozzá rajtad keresztül.

- De hát miért?? Csak nem.. bennem volt???

- Könnyen meglehet…

- Az én testemben nem járkálhat úgy bárki!! – lett Zora dühös. – Majd én megmutatom annak az idióta.. ő.. valaminek!

- Hé hé, nyugi! – tartotta mosolyogva vissza Farkas. – Egyenlőre örüljünk, hogy elment. Olvassuk el mit ír a füzet.

- Ki van csukva, én nem olvasok el többet egy betűt se belőle! – tette Regi karba a kezét.

- Akkor majd holnap. – tette el a fiú kacsintva.

- Majd te elolvasod holnap… Hová lett a cica?? – nézett körbe. A macska úgy eltűnt, mintha soha ott sem lett volna.

- Végülis szellem… Remélem talán ez a füzet választ ad az ő mivoltára is.

- Én meg azt remélem, hogy soha többé nem kell látnom azt az izét!! – ugrott Regi az ágyába és magára húzta a takarót. Zora is bebújt az ágyába, de egyikük sem tudott most ezek után még aludni.

- Gondolom az lesz a legjobb, ha én is visszamegyek… - gondolkodott hangosan a fiú és már indult is volna, mikor Regi utána szólt.

- Várj! …Ne-nem… nem várnád meg, míg elalszunk? Nem azért, csak tudod Zora fél, hogy megint megszállják.

- Hé, ne kend rám! Úgy alszok én mint a medve téli álmot! – fordult morcosan a fal felé. – De… azért maradhatsz egy kicsit….

- Okésoké. – kuncogott Farkas. – Megvárom, míg elalszotok… jóéjt.

- Jóéjt…

- Neked is Farkas… - hunyta le a szemét Regina is, s hosszú igyekezet után, végre álmot hozott szemére a fáradtság.