Miraculous ~ Hogyha kwami vagy...

Sziasztok, az én nevem Tikki! Én vagyok a Katicabogár talizmán kwamija. A mi kis különleges és varázslatos életünkről szeretnék elmesélni néhány dolgot…

De hogy meddig fog tartani a kis mese, azt még nem tudom, mert itt körülöttem most nagy ünnepség van. Végre egyetlen napig mindannyian együtt lehetünk, mielőtt ismét szétszóródnánk: talán ismét dobozba kerülünk, talán az embereinkkel kötött barátságunk elég ahhoz, hogy továbbra is maguk mellett tartsanak minket, ébren… De talán ezen törjük most a fejünket a legkevésbé. Hiszen győztünk! Mienk a végső csata győzelme, és minden szuperhős és minden kwami együtt ünnepel. Nincs több titok, mindenki tudja, ki a másik. Fiatalok és öregek együtt beszélik át a küzdelmes, olykor hosszú, olykor nevetségesen fárasztó harcokat. Közben nem törődünk azzal, hogy a hajnali napfény már közel jár, egy új kezdet első napjára figyelmeztetve minket.

Régen volt a perc, mikor utoljára láttam a többi kwamit. Örömmel tapasztalom, hogy az évezredek alatt sem változtunk semmit. A többiek éppen sajttorta-evő versenyt tartanak, és mind sejthetitek, ki áll nyerésre…

Örülök, hogy újra együtt vagyunk. Már a kezdetek kezdete óta őrködünk az erőn, a szuperhősök felett, a béke felett. Erre születtünk, és tudjuk jól. Mégsem könnyű.

Több ezer év, több ezer Katica… Több ezer barát, akit újra és újra megismersz és aztán újra és újra látod elveszni… Mert mi nem halunk meg… de az emberek igen. És nekünk mindegyikük halálát végig kellett élni. Aztán nem kaptunk persze együttérzést… Visszakényszerültünk hosszú évekre a dobozainkba, várva a következő barátra. Ki tudja, egy-egy alkalommal mennyi idő esett ki, míg valaki ismét magára vette a talizmánunkat. De mi mindig bizalommal fordultunk a következő hősünk felé. Minden ember kicsit más, és különleges. Soha nem volt két ugyanolyan Katica, és nem is lesz. Ahogyan nem lesz Macska, Páva, Róka, Pillangó, Teknős és Méh sem. És mivel ők emberek, ők is hibázhatnak. Ezt el kell fogadnunk. Tanulni az elődeik hibáiból, erre meg kell tanítanunk őket. Vigyáznunk kell rájuk, hiszen nem akarjuk idő előtt elveszteni őket…

Néha csak egy kis pihenésre vágyunk… egy kicsit kimozdulni a mindennapi csatákból, de ez a dolgunk. És nem jobb gazdátlanul sem… A doboz sokszor puha, és pihentető, de sokszor rideg és sötét.

És még valamire nagyon kell vigyáznunk… A hősök nem ismerhetik egymás kilétét. Hülyeségnek tűnhet, de ez csak az ő érdekük. Néha ez csapatokat és barátságokat… sőt, szerelmeket rombol össze, majd állít fel újra, és ez kezdődik elölről. És sajnos jól tudjuk milyen, mikor pont az ismeretségek miatt, bomlik fel a csapat... De sajnos ez nem csak az emberekre vonatkozik…

Hét kwamit alkottak meg. Akik heten barátok voltunk. Akkor, aznap megesküdtünk egymásnak, hogy mindig segíteni fogjuk egymást és kűzdeni fogunk a jóért. Hogy barátok leszünk... az idők kezdetétől az idők végezetéig. De akkor még nem tudtuk, hogy ezerévente egyszer, ha láthatjuk egymást… Néha csak száz év telik el, néha vagy tízezer… És néha eszembe jutnak, azok a régi, közös csaták, amiken mind jelen voltunk, és tudtuk, hogy ott a másik, és mégsem tudtunk beszélni egymással a talizmánokból soha. Az első generáció katasztrófája óta nem voltunk mindannyian együtt… Akkor még nem volt meg a „senki nem tudhatja, ki a másik” szabály… éppen miattuk kreáltuk. Túl hamar vesztettük el őket… Ügyetlenek voltunk és tudatlanok, de a problémák is mások. Nem tagadom, a mi hibánk volt… Ezért esküdtünk meg, hogy megtiltjuk, hogy a hősök megtudják a másik énjét. Nem is értem, most hogy sikerült, hogy kiderült. – nézek végig a boldog társaságon. Elmosolyodom, ahogy a boldog arcok egymásra néznek. Melyikek barátságosan, melyikek szerelemtől fűtve. – Azt hiszem, az idők változnak… És néha jobb, ha úszunk az árral.

Én most csak örülök, hogy bár enyém az egyik legnehezebb feladat, eddig mindent meg tudtunk oldani. Tűzön, vízen, néha másik, gonosszá lett hősökön át, foggal-körömmel harcolva, de mindig vettük az akadályt. Sosem fogom elfelejteni ezt a napot… És éppen ezért, azt hiszem, most megyek és kihasználom az időt. Visszamegyek Marinette-hez és a többi hőshöz és kwamihoz, és nevetek velük egy jót. Remélem megértettétek, hogy mikről beszéltem az előbb… És talán már beleláttok abba, milyen is egy kwami élete, egy másik szemszögből… Igen, sokszor nehéz, de mindig öröm újból neki látni… Mindig bíztat az új kaland és a jó célért való kűzdelem ígérete. Segítőkész, céltudatos, óvatos, erős, bizakodó, és makacs. Azt hiszem, ilyen az, ha kwami vagy…

Tudom, hogy nem teljesen (kb semennyire) sikerült eltalálni Tikki karakterét... De azt nagyon remélem, hogy az üzenet átjött. Én ilyennek képzelem, milyen lehet kwaminak lenni. Remélem tetszett! :)